2012. december 30., vasárnap

Közös ajándék



Alapvetően nagyon szeretek ajándékozgatni. Mivel sokan vagyunk a "NAGY" Családban és anyagilag húzós lenne mindenkinek külön vásárolni ezért hosszú évek óta, példát véve Gyöngyi és Timi unokanővéreimről, saját magam készítem a meglepetéseket.
Ebben az évben egy kreatív könyvből néztem ki az alapelgondolást. Ami hiba volt, mert kézügyesség hiányában, eddig soha nem sikerült reprodukálnom az ötletkönyvek által bemutatott termékeket...
Általában a saját kútfős ötletek jobban sülnek el, mert olyankor nem akarok átlépni saját korlátaimon.
Most mégis, minden korábbi tapasztalatom ellenére megtettem és az eredmény alul látható. Szerencsére, mondhattam, hogy a lányaim csinálták java részt. Ami igaz is volt, mert Bibike vágta a köröket és Borikával együtt ragasztgatták a díszeket. Azonban a felelősség enyém volt és vállalom a következményeket...



eredeti tervek

megvalósult karácsonyfa, díszekkel, a törzsében marcipán golyócskák (a képen látható adventi koszorú csak a képet készítő dr Kovács Édua,zseniális montázsának köszönhető..:))

2012. december 27., csütörtök

Karácsonyi pörgés


Ebben az évben, életemben először, 24-én reggel jöttek el az Angyalok és hoztak fát Jézuska születésnapja alkalmából.
Lányok teljesen be voltak zsongva, akkor hágott az izgalom a tetőfokára, amikor Csaniék is megérkeztek a két picurral. Amikor már azt hittem lebontjuk a felső szintet végre meghallottuk a csengettyűk hangját, lezúdultunk az emeletről és ott volt: Hatalmas csillogó-villogó, díszes karácsonyfa.
Persze a gyerekek nem sokat gyönyörködtek benne. Megrohanták az ajándékokat és elkezdődött a sokak által vitatott, szidott, általam sem túlságosan szeretett csomagolópapírok szaggatása, tépése. Elnézve gyermekeim izgatott arcát azonban azt kell mondjam, hogy még pár évig fogok csomagolópapírt használni.
Az egész nap játszásból, evésből, nyüzsgésből állt, élveztük.
 Másnap mentünk Érdre, Botyika bátyámékhoz. Mivel ott is van három gyerkőc, így hasonló volt a forgatókönyv: Csengettyű, papírgyilok, ajándék, játék, evés, dumcsi. Ezt is nagyon élveztem.
Ebben az évben szerencsésen eljutottam Édus Unokanővéremhez is, ott végre volt egy kis nyugim is, amíg koccingattunk a pezsgővel...:) Ezek után még várt ránk egy nagycsaládi találkozó Nagynénémnél, ami ugyancsak jól sikerült. Kiosztottam a lányokkal készített közös-ajándékokat. Nagy sikere volt.... Itt mondanám el, hogy le a kalapot férjecském előtt, aki mindezt végcsinálta velünk és egy zokszó nem hagyta el a száját. Sőt! Mindenhol feltalálta magát és merem állítani, hogy jól érezte magát Ő is.
Na de nem sokáig örülhettünk családom tagjainak, mert már robogtunk is Zalaegerszeg felé, Anyósomékhoz. Röpke 2,5 óra múlva újabb fa, újabb ajándékok, még nagyobb zaba... Nem csoda hogy, az általában már 8-kor durmoló gyermekeim, 11-kor még sikongattak az ágyban, amiben ráadásul együtt aludhattak...
Kicsit sűrű volt a 25-e, de összességében nagyon élveztük.

Azt szeretném még itt megjegyezni, hogy szerintem a Karácsonyra is igaz az a mondás, hogy nem a cél a fontos, hanem az út ami oda vezet. Itt az „út” az advent volt, ami ebben az évben különösen jól sikerült: Majdnem minden nap gyertyát gyújtani, imádkozni, énekelni. (Utóbbi olyan jól megy már, hogy Borika is énekel!!!)A lányok minden nap leültek a nagyasztalhoz és ajándékokat, díszeket gyártottak. Én fejvesztve rohangáltam az ajándékok után – arra az esetre, ha Jézuska elfelejtene  meglepit hozni-. Maci is készült a maga módján: felújította a nagyszobát:). Ünnepi rendezvények az oviban, bölcsiben, munkahelyen (utóbbi kevésbé volt ünnepi, de annál inkább szórakoztató). Azt is nagyon élvezték a lányok, amikor a tóparton felépített jászolt látogattuk.
Szóval szép volt minden és alig várjuk a szilvesztert, amikor is –ha minden igaz- együtt fogok bulibuszozni a lányokkal!

Keresztelő Karácsonykor


Csani Bátyókának két gyermeke van. Bodzika, a nagyobbik már 2 éves is elmúlt, Alma a kisebbik most lesz 1 éves, februárban. Neki volt a keresztelője Karácsony előtt, közvetlenül, 23-án. Ő általa duplán áldott volt a Karácsony, ráadásul így még a templomba is eljutottunk.
Edina sógornőm öccse lett felkérve Keresztapának, de mivel kiderült, hogy nincs megkeresztelve ezért én lettem a Keresztanyuci.
Én örömmel eleget tettem a felkérésnek és immáron négy keresztlányom is van!!!!
Ezúton is köszönöm a bizalmat és remélem mindig eleget tudok majd tenni feladatomnak. Hogy  mi is az az majd az évekkel elválik egyenlőre egy kicsivel több ajándékban tud megnyilvánulni:))

2012. december 20., csütörtök

Adventi varázslat


Szeretem az adventi időszakot. Felkészülünk az Ünnepekre: Jézus születésnapjára, az Új Évre.
Ajándékokat készítünk, őrülten vásárolgatunk. Feldíszítjük a házat, mindenhol színes, villogó égők.
Az adventi naptáron Bibike szorgalmasan nyitogatja az ablakokat, naponta egyet. Minden este megkérdezni, hogy melyik szám következik, megkeresi, hogy reggel azonnal tudja nyitni. Borika már első nap majd' minden ablakot felfeszített és behabzsolta a csokikat, mialatt mi azt hittük, hogy édesdeden alszik, így ő lemarad a várakozás izgalmáról...
Szóval sok minden történik ebben a négy hétben nem utolsósorban az adventi koszorút minden este meggyújtjuk és imádkozunk, énekelgetünk együtt. Szép szokás és ha nem is minden nap sikerül leültetni a családot az asztal köré azért igyekszem.
Maci -a maga módján – részt vesz mindenben. Még a gyertyagyújtásnál is ott marad velünk. Elindítja a magnót a karácsonyi dalokkal ÉS! énekel a lányaival! Mi ez ha nem varázslat?. Az advent varázslata.

Lányok azt a részt szeretik a legjobban amikor elfújhatják a gyertyákat, vagy legalábbis leköpik....

Adventi jászol


Minden évben, az adventi időszakban az Öreg tónál , a Platán Étterem rendezésében, élő jászol és forró csoki várja a minimókusokat. Már december elsején siettem ki a tópartra a picurokkal és sajnos csalódnunk kellett mert nem volt felállítva a csacsis-birkás-Jézuska kombináció.
Már le mondtam róla, hogy lesz valami, amikor most vasárnap, egy röpke tókör futásnál, azt kell látnom, hogy végre kint van a jászol. Dupla sebességre kapcsoltam, hazaérve felpakoltuk a lányokat és már mentünk is.
Mivel már sötétben értünk ki, még nagyobb volt az izgalom. Volt forralt bor, csoki, állatetetés, zenehallgatás, Jézuska köszöntés.
Szerintem szuper családi program, én legalábbis nagyon élvezem :) és szó nélkül veszem meg az aranyárban mért nedüket, mert ha már hajlandó valaki ilyet megrendezni azt díjazni kell.
Karácsonyig ha csak tehetem viszem a lányokat, legalább még jobban hangulatba jövünk az ünnepekre.

az utcai ledes lámpák először jobban érdekelték a csöppöket, mint a jászol:)

végre eljutottunk a jászolig, felhőtlen az öröm...

a beépített lejátszó gombnyomásra elindítja az éneket, csajszik tátott szájjal figyelnek

2012. december 13., csütörtök

Maraton 1. rész


Évekkel ezelőtt elhatároztam hogy lefutom a 42 km-es távot, pontosabban 42195 métert. Ez egy olyan etap, amit nem lehet csak úgy, minden előkészület nélkül, teljesíteni. Pontosabban lehet csak nem éri meg. A felkészületlenek igazán komoly sérüléseket is összeszedhetnek.

Kiskorom óta futok és ha nem is voltak az általános iskola óta kimagasló eredményeim, azért jónak számítottam még a főiskolán is. Azonban soha nem futottam 10-15 km-nél többet. Aztán Pestre költöztünk, ahol sok lehetőség nyílt szervezett körülmények között versenyezni. Egyre jobban elkapott a lendület. Végül elhatároztam, hogy lefutom a „vízválasztó” félmaratont. Erre egy novemberi, hideg téli napon került sor Siófokon, a Balaton partján. Hatalmas pelyhekben hullt a hó és jeges szél fújt. Egy szakaszon még a sárrá dagasztott talaj is nehezítette a futást, ahol -természetesen- estem egyet..., de ami végül is igazán számított az az volt, hogy teljesítettem minden komolyabb megerőltetés nélkül a távot. Boldog voltam és még többre vágytam.
Mivel a sport mellett az utazást is nagyon szeretem így összekötöttem a kettő „hobbimat”.
Sorra látogatjuk hol férjecskémmel, hol a lányokkal (Anyukám, Anyu barátnője Mari és a legjobb barátosném Rita) Európa fővárosait és mindenhol lefutom a 21 km-t. Egyszerűen akkorra időzítjük az utazást mikor az adott fővárosban megrendezésre kerül az éves félmaraton.
Első Prága volt, utána következett Brüsszel, Párizs, Bécs. Ez utóbbit egymagam futottam, le így még érdekesebb volt.
Persze közben nem felejtettem a fő célt a MARATONT, de ahhoz még sokat kellett edzenem...


Prága: "eredet" vizsgálat


Párizs



megint Párizs

Tatai tófutás , itt vannak az igazi nyereményeim:)

2012. december 11., kedd

Mézeskalács készítés


Távolról sem vagyok egy konyhatündér, de minden évben egyszer megszáll a „karácsony szelleme” és veszettül nekiállok mézessütit gyártani. Mivel nem hiszem, hogy van ennél bonyolultabban, nehezebben elkészíthető sütemény ezért jól jön minden segítség, nekem van belőle kettő. Névszerint Lolka és Bolka, ja nem Bibi és Bori. Mint ahogy a képek is mutatják jelenlétük nem csak a képminőséget javítja, hanem a jó eredményt is elősegíti.
Adagolták a hozzávalókat, kevertek-kavartak, gyúrtak, nyújtottak, szaggattak, pakoltak, díszítettek és ETTEK. Ez utóbbit a legnagyobb előzékenységgel.
Röpke 5 órás munka után el is készült két nagy doboz süti, amit sikerült fél óra alatt 1.5-re redukálni. Sebaj „Anya majd süt újat”....
nagy odafigyelést igénylő precíz munkafolyamat

ÍME


most esszük vagy díszítjük??

egy kommandós akció az újabb adag süti megszerzéséért



Minden nehézség ellenére én nagyon élveztem. A  lányok tényleg nagyon ügyesek voltak:)

2012. december 8., szombat

Mikulásfutás

Most már hagyomány, hogy Mikuláskor elmegyünk a város által rendezett Mikulásfutásra. Bibi két éve még babakocsiban ülve "versenyzett". Tavaly hóban, fagyban jégen csúszkálva tettük meg a majd 200 m távot.
Mára havat és sok minuszt ígértek, ebből az utóbbi jött csak be -de az nagyon....
A hideg ellenére sokan voltak, még az ovikorcsoportban is. Bibike kicsit megilletődött a tömegtől, és nem is akart futni. Végül mégis csak beállt a sorba, miután megtudta, hogy csak akkor kap csokit ha elindul a versenyen. Borika Apjával, Bibi velem teljesítette a 300! m távot. Nagyon büszkék vagyunk rájuk!
Én is indultam a felnőtt kategóriában. Annak nagyon örültem hogy kicsit később indítottak minket, mint az ifit, mert jól lesprinteltek volna minket a suhancok...
Végül harmadik lettem, bár az orrom lefagyott és a torkom is érzem...
Összességében jól éreztük magunkat, köszönjük Tata Város sport esemény szervezőinek (!Petibának  a külön szurkolásért:)). Találkozunk a szilveszteri futáson, de ott már -természetesen - jelmezben.

na mi lesz futunk?

bemelegítés a Cseketónál

2012. december 7., péntek

Parti Van!!

Lányaimmal rendezünk néha apró összejöveteleket.
Nem túl nagy létszámút. Általában Borin, Bibin és rajtam kívül Macika, vagy Nagymama szokta magát képviselni.
Ezeken a teadélutánokon – minő meglepetés – teát és süteményt, esetleg mazsolát, almát szoktam felszolgálni. Az apró, törékeny! Hello Kitty-s csészékből iszogatjuk a nedüt, egymást kínálgatjuk a finomságokból.
Ez mindaddig tényleg mókás amíg nem vesznek össze a lányok azon hogy ki éppen a háziasszony, merthogy az adagolja a csészékbe a teát. No de amikor elfogy a türelem kezdődik a harc, repülnek a porcelánok, folyik a tea és én takaríthatok...
Ez sem rossz móka... hanem sza.....
Ha ezt látná a Mikulás...

"még egy kis teát?"

Mikulás napja


Végre eljött a Mikulás napja. Isten éltessen minden Miklóst!
A lányok mint ahogy tavaly is, ez évben is szépen kipucolták a kiscsizmáikat. És - miután már 3 hete azzal riogatom Őket, hogy ha rosszak lesznek csak virgácsot kapnak - teljes izgalomban lefeküdtek aludni. Reggelre csodák-csodája ott voltak a csomagok az ablakban.
Nagy volt az öröm és a csokievés. Boriska valahogy nem állhatja a csokifigurákat, ugyanis ha a közelébe kerül egy azonnal kibontja és leharapja a fejét...
Miután kiörömködtük magunkat, reggeliztünk és elindultunk a bölcsödébe - óvodába, ugyanis ott már várták a csöppöket a mikulásünnepségre. Jött is a Mikulás, hozott újabb csomagokat...
Aztán a délutáni alvás után átmentünk az unokatestvérekhez és hogy-hogy nem oda is eljött a Mikulás és további csomagokkal gondoskodott arról hogy mindkét gyermekek 100% -ig meg legyen győzve „jógyerek” státuszáról. És ha ezt az egészet logikusan átgondolják...ráfognak jönni, hogy továbbra is büntetlenül kiabálhatnak, verekedhetnek, rendetlenkedhetnek, mert hát a Mikulás bácsi hozott ajcsit, ergó Ők jók.....Na szóval mit sem sejtve megyünk haza és mit kell látni az ablakaikban, csaknem újabb csomagok?!! Kiderült, hogy reggel ( vagy délelőtt, vagy délután)elfelejtett odaadni pár meglepcsit, így estére is maradt egy kis bontogatni-, leharapnivaló...
Mindent egybevetve jól éreztük magunkat mindenhol. Köszönjük Miki a sok ajándékot, és már nagyon várjuk a Jézuska szülinapját

csizma tisztítás-csiszatolás-maszatolás

a csoki mellé egy kis gyümölcs is befér a pociba

annyira csajos póz, hogy meg kell zabálni

ilyen képet vágott Borika amikor a Mikulás belépett az ajtón

2012. december 5., szerda

Csanika és a MÁV


Nagyobbik Bátyókám évek óta dolgozik a fent említett szervnél és mára már egy igazi „élharcossá” küzdötte ki-fel-le magát.
Mivel mindketten Tatán lakunk és Budapesten dolgozunk hetente háromszor van szerencsém vele utazni.
Tőle tudom hogy a MÁV nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy kényelmesebbé tegye számunkra az utazást. Így például sok vonaton babakocsi beállókat helyeztek el, lehajtható ülésekkel, amit nagyon praktikusnak találok.
Történtek azonban furcsa változtatások is.
Mivel nem szándékom leszólni semmi jónak szánt-gondolt újítást, ezért mindenki maga eldöntheti hogy mennyire praktikus kiszedni felnőtt ülést és helyére kisebb, magasabb, szűkebb „gyerekülést” elhelyezni. Én nem szívesen ültetném bele a csöppjeimet, mivel még egy valamirevaló karfába sem tud kapaszkodni...na mégiscsak megszóltam, de hát ez a véleményem...
Leszámítva ezt és a hasonló kisebb intézkedéseket én alapjába véve elégedett vagyok az utazási körülményeimmel. A vonatok sűrűn járnak, kényelmesek, a kalauzok normálisak.
Ráadásul volt lehetőségem választani a jegy-bérlet területen is . Történt ugyanis hogy eredetileg havi bérletet terveztem venni, ami mint kiderült 57 ezer Forint és hiába a cégem állja a 85%-t nagyon soknak tűnt, ahhoz képest hogy hetente csak 3x megyek fel Pestre. Naponta is vehetem a jegyet és így 38 ezer Ft, de macerás, ez sem lett volna az igazi. Végül a pénztáros javaslatára a MÁV Start csomagok közül választottam egy bérletet ami bár 150 ezer Ft -ba kerül, de fél évig korlátlanul utazhatok az országban vele. Meglepően gyorsan (na jó bevallom Bátyám segítségével) megkaptam a plasztik kártyát , amit remélem nem hagyok el, mert az húzós lenne...
Ez itt a reklám helye volt, de én tényleg örültem a lehetőségeknek.
Szóval vonatra fel:) Hajrá Csani:)
Csanika a  máv dolgozó

gyerekülés vs biztonság?!

2012. december 4., kedd

Első "igazi" hó


„Végre” leesett az első - valamirevaló- hó Tatán. Hétfő reggelre mindent beterített a fehér csapadék.
Bibike egész addig teljes passzivitást mutatott és csak a feje búbja látszott ki a takaró alól, míg erre az időjárási fordulatra fel nem hívtam a figyelmét. Onnantól kezdve nem volt más téma mint, hogy mikor megyünk ki hóembert építeni!
Végül kijutottunk hógolyóztunk, építettünk hószörnyet ...szóval jól szórakoztunk. A hó elérte azt is amit én képtelen vagyok általában. A két lány szó nélkül sétált velem a jeges szélben, hóban hogy eljussunk a szél és kutyapisi-kaki védett hátsó kertbe, ahol az előbb említett tevékenységeket megejthettük.
Ez a mennyiség még a szánhúzásra nem volt elég, pedig tavaly az volt a sláger, no meg a hóangyalkázás, ez utóbbit szerencsére Bibike elfelejtette.


Bécs 2. rész



Ha már Bécs, akkor a Práter és persze az óriáskerék.
Nem először jártam a Práterben (és remélem nem is utoljára), de ez alkalommal sem sikerült felülni Bécs jelképére, a több mint 100 éves óriáskerékre. Nem mertük megkockáztatni, hogy valamelyik Zsebsátán a tetején dönt úgy hogy mégiscsak tériszonya van és ki akar szállni...
Szóval csak sétálgattunk és kipróbáltuk a hatalmas park jó néhány játszóterét.
Mivel két kisgyermek „jogos tulajdonosa” vagyok ezért az elmúlt pár évben volt szerencsém közelről megismerni jó néhány magyarországi játszótér belső felépítését. És mondhatom a park ingyenes játéki lepipálják a legtöbbet.
A fagypont körüli hőmérséklet ellenére a csöpp angyalkáink majd két órán keresztül visítozva rohangáltak egyik helyről a másikra.
Persze mi felnőttek sem akartunk kimaradni a tutiból. Volt kötéltáncolás, toronymászás miegymás..
Jó volt és a fagyásfoltoktól eltekintve minden nagyon „gromek „ volt:)


Bibike és a függőágy

Borika a "pörgentyűűűn"

ez szuper volt

Nagymama a kötéltáncos

2012. december 3., hétfő

Bécs

Végre eljutottunk Adventkor Bécsbe. Évek óta terveztem és most sikerült kivitelezni. Nagymama segítségével a lányok is jól bírták az utat.
Bécs belvárosa  zsúfolt, drága és GYÖNYÖRŰ.
Minden " kötelező" program megvolt: forralt bor, puncsok, forrócsoki, ringlispil a Rathaus előtt, Bratwurst vagy mi.. lényeg hogy valami kolbászos kaja...romantikázás kettesben...
Igaz egy kicsit melegebb lehetett volna...
Haza felé még Győrbe is beugrottunk mert azért a Baross utca ilyenkor a legszebb.
Itt is megvoltak a kötelezők:)
Végül 2 kilóval nehezebben, de élményekkel gazdagon és iszonyatosan fáradtan érkeztünk haza. Kezdődhet a hét....

1000 éves körhinta persze kihagyhatatlan volt

2012. november 29., csütörtök

Űrangyal és a karácsonyi lista



Azaz Őrangyal, csakhogy négyéves nagylányomnak minden jel szerint betűejtési problémái vannak, így marad az Űrangyal. Akinek többek között az a dolga, hogy a fent nevezett listát eljuttassa az illetékes szervnek...
Nosza megírtuk Jézuskának a levelet, ki is tettük az ablakba, sőt egy -Bibike által díszített, ragasztott- tartót is mellé tettünk, mintegy jelzés értékűen: miszerint nem bánnánk ha valami kis ajándék már most belekerülne...
Csakhogy az a fránya Űrangyal nem vitte el reggelre a levelet, még egy szaloncukrot sem hagyott hátra. Sebaj megnyugtattuk a csöppöt, hogy sok a gyerek sok a munka, várjunk, hátha holnap reggelre ide is eljut. A biztos eredmény érdekében még az esti imába is befoglaltuk a kívánságot. És lőn: reggelre megtörtént a csere. Egy kindercsoki biluxolt a levél hűlt helyén az ablakban. Sajnos én Pest felé vonatoztam, így nem láttam, de férjecském szerint hatalmas volt az öröm.
Persze Bibike szeretett volna másnap is fincsiséget az ablakában, de nem készített cserébe semmit az űrangyalának. Ma tehát délután ajándékkészítés a program.
És ha minden jól megy holnap reggel már én is láthatom önfeledt gyermekmosolyát...


2012. november 26., hétfő

Boldogság

A fene tudja mit takar a szó Boldogság, de amikor erre a képre pillantok ez a szó jut eszembe. Meg a gondtalan gyermekkor.
Pedig semmi különös nem történt amikor a fénykép készült. Zalaegerszegen, egy esős, hideg, szeles napon kimentünk egy kis játszótérre és Borika hintázni vágyott. Mint a fotó is mutatja tetszett neki....

2012. november 25., vasárnap

Forma-1

Ma láthattuk a Száguldó Cirkusz 2012 utolsó, záró epizódját.  Volt izgalom, dráma, fordulat, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Én személy szerint nem szeretem a sport ezen formáját. Uramban általában van annyi irgalom, hogy elvonul a hálóba nézni a futamokat, de most valahogy nem akaródzott neki elszakadnia kis családjától így a nappaliban együtt "izgulhattunk" vajon melyik fiatal, milliomos tehetség szerzi meg harmadik világbajnoki "én vagyok a legjobb sofőr a világon" címet. És ha már néznem kell akkor legyen Vettel és lőn.
A lányokat is megihlette a csúszkáló autók réme, akarom mondani képe és nosza előkapták a saját versenyautóikat.- No ez nekem is már jobban tetszett....Macika a háttérben körömrágva izgult Alonsoért, a végeredmény kis vigaszt jelentett a 2 óra kínért:) Jajj de gonosz vagyok

Sportnap

Bibike óvodája családi sportnapot rendezett pénteken, amin persze ott volt a helyünk.
Egy általános iskola sportcsarnoka volt kibérelve erre a célra. Mire odaértünk már nagyban ment a "sportolás". Lányok egy percig sem haboztak, belevetették magukat a tutiba. Volt kötélen sétálás, bukfencezés, kötélmászás, labdajátékok, jóga, alagútmászás, bordásfalazás, stb Mint később kiderült sorban kellett volna menni a csoportokkal. De ezt sajnos én képtelen voltam a lányokkal betartatni úgyhogy fel alá rohangáltunk két óra hosszat. Én nagyon élveztem...de tényleg



kicsit még korai, főleg mert én pl még most sem tudtam felmászni...vagy már nem???

"figyu Anyu kézen állok"

Újrahasznosítás

Bibike óvodájában kiállítást rendeztek hulladékok újrafelhasználásából születő remekműveknek.
Én nagy okosan kitaláltam, hogy WC-papír gurigából, maradék tapétából és kartonból tolltartót készítek. Annyit mondhatok hogy az én "találmányom" egy csepp volt csak a leleményes szülők ötlettengerében...utóbb kicsit el is szégyelltem magam gyenge képzelőerőm és szóra sem érdemes alkotóképességem miatt.
Lássunk pár remekművet

A krokó Boriska kedvence volt, alig tudtam lebeszélni arról hogy elhozza

Megaegyszerű ötlet levágni egy óriásflakon fogóját lapátnak, de nekem persze nem jutott eszembe

A gombamező szuper hely a kis műanyag állatkák lakhelyének el is döntöttem hogy én is csinálok egyet

2012. november 19., hétfő

Sorozatok


Eddig is sejtettem, de most már biztos: sorozatfüggő vagyok!

Ez a mai kor egy népszerű betegsége arról ismerszik meg, hogy az ember azt veszi észre, hogy a kötelező napi "házifeladatai" elvégzése mellett csak arra tud gondolni, hogy mikor kezdődik kedvenc adása. Izgatottam várja, hogy alakul kedvencei élete, miként tudnak felülemelkedni "hatalmas" fizikális/lelki problémáikon
Oka több is lehet:
-menekülés a hétköznapok szürkeségéből
-nem akar a saját problémáival szembenézni
vagy! csak egyszerűen a film
merem remélni hogy az én esetemben ez utóbbiról van szó
A sorozatfüggőség már évtizedekkel !! ezelőtt elkezdődött nálam mégpedig egy mesefilm sorozattal a Hosszúlábú Apuval, ami egy tehetséges amerikai írónő, Jane Webster,  szuperül kivitelezett anime adaptációja. Hetente adták a Tv-ben vasárnaponként, én meg világrekordokat futottam a templomból, hogy elérjem a bevezető zenét. (Huszonévesen képes voltam a youtubon japánul, angol felirattal nézni!!, mert másképp nem tudtam megszerezni) Aztán jött a Remington Steel Pierce Brosnannal, ennek okát szerintem nem kell részleteznem.... Később szerencsésen kikerültem a Dallas, tőlem igencsak távol álló világát, nem vonzott különösebben a Baywatch-ban David Hasselhoff szőrös mellkasa, sem Magnum-ban Tom Selleck tömött bajsza. A Jóbarátok is épphogy csak meglegyintettek. Aztán elkezdtek begyűrűzni édes Hazánkba is a különböző dél-amerikai sorozatok és bár még az Isaura rabszolgasorsa nem érdekelt a Vadangyalnál megadtam magam. Sőt még a Sos mi Vidát is nagy érdeklődéssel követtem. Aztán jött a CSI -szigorúan csak a Las Vegas helyszínelők- és rögtön utána a dr House. Ez utóbbit az első széria óta nézem, Hugh Lauire által hozott karakter miatt egyszerűen nem lehet nem kedvelni, annak ellenére hogy elméletileg egy kibírhatatlan, egocentrikus doktorról van szó. És ha belegondolok a Született feleségek és a Két és fél pasi is odavonzott a Tv elé. És most a Castle... Megszerezve a 4. szériát, 3 napig nem voltam önmagam. A gyerekek fektetés után éjjel 2-ig simán néztem. Agyam, testem elzsibbadt, de engem nem lehetett elrángatni  a képernyő elől és akkor megértettem. Ez a függőség. No nem tartok ott, hogy rajongói oldalt nyissak, vagy képkivágásokat gyűjtsek a szereplőkről, de mégis....IGAZÁN izgultam hogy mi lesz a szereplőkkel... lelövik, nem lövik, összejönnek..mégsem, miért teszi ezt vagy azt....

Remélem egyszer kinövöm, de addig is legalább megpróbálom kordában tartani. És most hogy leírva szembenéztem azzal a ténnyel hogy mennyi órát töltöttem a TV előtt fiktív figurákat bámulva azt kell mondjam nem is lesz nehéz dolgom. ...

De azért ez mindig a szívemben marad
A best of

2012. november 16., péntek

Első munkanapom


Természetesen nem ez életem első munkanapja, még csak nem is az első munkahelyem.
Sok céget megjártam mire eljutottam ehhez a céghez. Ami, mind közül a legjobbnak bizonyult.
Mégis innen mentem szülni...
Most két gyermek és négy év kihagyás után robog velem a vonat Pest felé és én meg kell hogy mondjam félek.
Félek hogy olyan sok mindent felejtettem, hogy nem fogom jól végezni a munkám.
Félek, hogy már nem lesz olyan nagy poén bejárni- mert korábban az volt-, de hát a munkahelyek nem is erről szólnak
Félek, hogy a lányaim mit szólnak ahhoz, hogy mostantól Mama viszi őket heti háromszor az oviba , bölibe.
Az út hosszú, a munka nem egyszerű, a fizu sem kiemelkedő én mégis megyek mert négy év után mennem kell, én döntöttem így, az egy másik dolog, hogy visszavártak, remélem jól döntöttek, döntöttem.
.
.
.
U.I A napom szuperül sikerült, bár lehet h a főnök nem így látja...
Amikor éppen mosogat:)

Lányaim túlélték, h Mama vitte Őket reggel oviba, bölibe.
Biztos hogy lesz ez még igy sem de most egy kicsit megnyugodtam

2012. november 14., szerda

Az elveszett zoknik rejtélye

Ma is megpróbáltam, harcoltam, küzdöttem, olykor felcsillant egy kis reménysugár, de végül.... elbuktam.
Kipakoltam a fiókomat,  Maciét, a lányokét!!, benéztem a szekrény mögé (bár ne tettem volna-fel is írom hogy takarítanom kell-), a szennyes-tartóba, semmi.
Kerestem a varródobozban, de csak plusz két további "pártalan", hibás egyeddel gazdagodott a gyűjteményem.
Minden igyekezetem ellenére 28!! db csóró lábtyű  maradt a háztartásomban (nem számolva a zsebsátánokét)! 
Hová tűntek? Mi lett velük és főleg mit csináljak az itt maradottakkal?

Minden nap amikor kinyitom a fiókot szemembe röhög saját (vagy az univerzum) trehányságának ékes bizonyítéka  És ez kikészít.
Ha az anyag nem vész el csak átalakul akkor most hol keressem az elveszett fuszekliket? Milyen formában léteznek tovább?
Fölvetődött bennem pár ötlet mi lehet velük
1. szégyellték hogy mindig láb alatt vannak ezért leléptek
2. akkora lett rajtuk a lyuk, hogy végül az nyelte el őket...
3. a szaguktól világgá futottak
4. ott vannak a mosógép-dob rovátkái között beakadva (ez magyarázná, hogy miért rózsaszínesednek a fehér ruháim)
5. elvitte  a cica.....
Tudom, hogy ez a probléma másoknál is fenn áll, úgyhogy akár azt is mondhatnám, hogy egyetemes dilemmáról van szó.
Ha van valaki aki  információ birtokában van a fent említett témakörben, kérem ossza meg velem tudását, ez MINDENKI érdeke. 

Köszönettel
netudmegki

2012. november 11., vasárnap

Só-liszt gyurma recept


Bocsi, hogy megint ez a téma
Ezt a receptet a szomszédomtól kaptam.
Csúcs, minden gyermekes (vagy gyerekes) Anyukának ajánlom TÉNYLEG egyszerű
Só-liszt gyurma recept:100 g só
200 g liszt
2 mokkáskanál citromsav (CBA-ban is van, vagy patikában kapható)
Ezeket összekeverni, majd hozzáönteni:
3 dl víz + ételszínezék (TESCOban kapható, az aromák mellett van, zöld-piros kis dobozban) Ehhez a mennyiséghez én a felét szoktam beletenni, de szép színe lesz kevesebbtől is. Főzés közben is lehet még hozzáadagolni a festéket, ha még élénkebbre szeretnéd a színt.
végül
1 evőkanál étolajat hozzáadva csomómentesre kevered a mérőedényben
és TAKARÉK LÁNGON kevergetve addig főzöd amíg már meg sem tudod mozdítani benne a kanalat. Az állaga olyan mint a kész gyurmának. Kicsit hagyod hűlni, majd jól át kell gyúrni. Én folpackba szoktam csomagolni, vagy ez a mennyiség belefér egy nagy margarinos dobozba is. Hűtőben tárolva nagyon sokáig eláll.
Ötletek:
Színeket szoktam keverni is. 4 alapszín (sárga, piros, zöld, és kék) kapható. Pirosból vegyél többet, mert lehet még csinálni belőle
narancssárgát (piros+ sárga)
barnát ( piros + zöld)
lilát (piros + kék) és szoktam még fehéret is színezék nélkül.

Őrangyal

Gyermekeinkkel Pest felé tartunk kocsival.
A következőket kérdezi tőlem nagyobbik lányom:

-Anyu, tudod hogy hívják az Őrangyalomat?
-Nem..megmondod?
-Igen, Mária a neve
-Szép neve van
Kis csend után
-És a tiedet hogy hívják?
-Nem tudom, talán Magdolna, már elfelejtettem, de amikor kislány voltam tudtam..---csend---
-Anyu! Ha én felnőtt leszek akkor is emlékezni fogok az őrangyalom nevére!

Olyan édes komolysággal mondta, hogy majd elbőgtem magam.



2012. november 9., péntek

Tata a kerékpárbarát város

Ezzel a jelzővel -kerékpárbarát- nem a helyi lakosok, illetve az idelátogató turisták illetik gyönyörű városunkat, hanem egy bizottság állapította meg. És ezzel elmondtam, szinte, mindent a témáról.
Beszéljenek helyettem a képek (illetve képaláírások), melyeket egy forgalmas úton, az Új úton készítettem. Ezen a szakaszon két iskola, mentőállomás miegymás található és a  kamionokon kívül a földekre igyekvő munkagépek is itt mennek nap mind nap.

A járdát választó biciklisták helyzete nem egyszerű, ugyanis annak állapota sokszor még a gyaloglásra is alkalmatlan, az úton áll a víz

egy kis patak felett átvezető híd zseniális megoldása

csőszerelők munka utáni út-rehabilitációja

patt

ez még egy jobb patka, mert a megsüllyedt kőnél fel lehet gurulni

Az út keskeny a rajta haladó biciklisek kikerülése felér egy nagyobb manőverrel.

2012. november 8., csütörtök

Szabadság (vigyázat! érzelgős téma)

Érdekes kérdés. Mi is a szabadság?
Ma először akkor került előtérbe ez a szó amikor nagyobbik lányom komolykodva, mérgeskedve elmorogta, hogy mindig azt kell csinálnia, amit én mondok és nem tehet semmit saját maga, és különben is ....
Másodszorra unokanővéremmel való beszélgetés után jutott eszembe ez a téma. "Megfenyegettem" ugyanis, hogy Róla is írok a blogon. Amikor letettem a telefont arra gondoltam, hogy mi is az amiről írhatnék vele kapcsolatban.
Azon kívül, hogy az unokanővérem és Bibi keresztanyja, türelmes Édesanya, olyan, akire mindig számíthat az ember, és nem utolsó sorban Ő az akivel gyermekorom nyarait a kis szántódi nyaralóban együtt tölthettem.
És akkor beugrott miről is szeretnék írni
Ő 11 éves lehetett én 9, amikor esténként, ha az idő engedte, kint aludtunk a kertben egy széltében-hosszában rövid, kiszuperált katonai sátorban. Ez magában is kalandos lett volna, de mi megdobtuk azzal a hangulatot, hogy amikor a ránk vigyázó Mari mama és Tibor papa elaludtak a szobában, mi kimásztunk a kerítésen és átmentünk a mintegy 3 km -re lévő "nagyvárosba" Balatonföldvárra. Moziba mentünk (pontosabban a kertmozi oldaloszlopain ülve lestük meg a filmet), sétáltunk, néztük az embereket, vagy éppen futottunk előlük (de ez egy másik sztori) elég az hozzá, hogy egyik este mindkettőnknek nagyon emlékezetes maradt. Történt ugyanis hogy amikor átmászva a kapun kimentünk a kocsiútra elfogott bennünket a határtalan szabadság érzése. Kéz a kézben futottunk az út közepén és boldogan kiabáltuk SZABADOK VAGYUNK SZABADOK!!! - soha nem felejtem el azt az örömöt  -.... amit hamar megzavart egy 4-5 egyedből álló kutyafalka hirtelen jött támadása. Innentől már csak arra emlékszem,  hogy ész nélkül elkezdünk rohanni a veszetten csaholó állatok elől, végül valahogyan sikerült épp bőrrel hazaérnünk, de egy ideig nem volt kedvünk még sátorozni sem.
Azóta persze éreztem már magamat szabadnak, függetlennek, de az akkor, abban a pár percben megélt érzés mindegyiket felülmúlta.
Amikor kislányom ma dünnyögött, hogy nem lehet szabad, megpróbáltam megvigasztalni azzal, hogy amikor nagy lesz majd azt tesz amit csak akar, közben persze eszembe jutott, hogy ahogy idősödik az ember és egyre jobban vágyik a szabadságra úgy lesz egyre több kötelessége, kötelezettsége is.
Tanulás, munka, otthoni teendők stb
Végül úgy javítottam ki magamat, hogy mindig vannak az életben olyan dolgok amik miatt úgy érezzük korlátozva vagyunk a szabadságunkban. De Ő még örülhet hogy csak én vagyok neki az akadály az önmegvalósításban....
Hát igen, egy életen át hajszoljuk, küzdünk, harcolunk a megszerzéséért, hogy aztán önként feladjuk, sőt idővel egyre több minden által láncoljuk le magunkat.
Talán felnőtt fejjel már nem is tudjuk mi is a szabadság.
Talán csak a gyermekkor gondtalansága, egyszerűsége engedi meg ezt az érzést.
Hiszen ott, akkor azon a meleg, nyári estén mi igazán, teljesen szabadok voltunk!
Köszönöm Édusnak, hogy átélhettem ezt az érzést

Ez a kép augusztusban készült, a hagyományos nyárbúcsúztatón amikor is kettesben leülünk a balcsipartra és egy sör felett azon sóhajtozunk hogy milyen gyorsan elszállt ez a nyár is.
Borzalmasan nézünk ki, de nem ez a lényeg