Évekkel ezelőtt elhatároztam hogy
lefutom a 42 km-es távot, pontosabban 42195 métert. Ez egy olyan
etap, amit nem lehet csak úgy, minden előkészület nélkül,
teljesíteni. Pontosabban lehet csak nem éri meg. A felkészületlenek
igazán komoly sérüléseket is összeszedhetnek.
Kiskorom óta futok és ha nem is
voltak az általános iskola óta kimagasló eredményeim, azért
jónak számítottam még a főiskolán is. Azonban soha nem futottam
10-15 km-nél többet. Aztán Pestre költöztünk, ahol sok
lehetőség nyílt szervezett körülmények között versenyezni.
Egyre jobban elkapott a lendület. Végül elhatároztam, hogy
lefutom a „vízválasztó” félmaratont. Erre egy novemberi,
hideg téli napon került sor Siófokon, a Balaton partján. Hatalmas
pelyhekben hullt a hó és jeges szél fújt. Egy szakaszon még a
sárrá dagasztott talaj is nehezítette a futást, ahol
-természetesen- estem egyet..., de ami végül is igazán számított
az az volt, hogy teljesítettem minden komolyabb megerőltetés
nélkül a távot. Boldog voltam és még többre vágytam.
Mivel a sport mellett az utazást is
nagyon szeretem így összekötöttem a kettő „hobbimat”.
Sorra látogatjuk hol férjecskémmel,
hol a lányokkal (Anyukám, Anyu barátnője Mari és a legjobb
barátosném Rita) Európa fővárosait és mindenhol lefutom a 21
km-t. Egyszerűen akkorra időzítjük az utazást mikor az adott
fővárosban megrendezésre kerül az éves félmaraton.
Első Prága volt, utána következett Brüsszel, Párizs, Bécs. Ez utóbbit egymagam futottam, le így még érdekesebb volt.
Persze közben nem felejtettem a fő célt a MARATONT, de ahhoz még sokat kellett edzenem...
Prága: "eredet" vizsgálat
Párizs
megint Párizs
Tatai tófutás , itt vannak az igazi nyereményeim:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése