„Végre” leesett az első - valamirevaló- hó
Tatán. Hétfő reggelre mindent beterített a fehér csapadék.
Bibike egész addig teljes passzivitást
mutatott és csak a feje búbja látszott ki a takaró alól, míg
erre az időjárási fordulatra fel nem hívtam a figyelmét.
Onnantól kezdve nem volt más téma mint, hogy mikor megyünk ki
hóembert építeni!
Végül kijutottunk hógolyóztunk,
építettünk hószörnyet ...szóval jól szórakoztunk. A hó
elérte azt is amit én képtelen vagyok általában. A két lány
szó nélkül sétált velem a jeges szélben, hóban hogy eljussunk
a szél és kutyapisi-kaki védett hátsó kertbe, ahol az előbb
említett tevékenységeket megejthettük.
Ez a mennyiség még a szánhúzásra
nem volt elég, pedig tavaly az volt a sláger, no meg a
hóangyalkázás, ez utóbbit szerencsére Bibike elfelejtette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése