Karácsonyi pörgés

Ebben az évben, életemben először, 24-én reggel jöttek el az Angyalok és hoztak fát Jézuska születésnapja alkalmából.

Lányok teljesen be voltak zsongva, akkor hágott az izgalom a tetőfokára, amikor Csaniék is megérkeztek a két picurral. Amikor már azt hittem lebontjuk a felső szintet végre meghallottuk a csengettyűk hangját, lezúdultunk az emeletről és ott volt: Hatalmas csillogó-villogó, díszes karácsonyfa.

Persze a gyerekek nem sokat gyönyörködtek benne. Megrohanták az ajándékokat és elkezdődött a sokak által vitatott, szidott, általam sem túlságosan szeretett csomagolópapírok szaggatása, tépése. Elnézve gyermekeim izgatott arcát azonban azt kell mondjam, hogy még pár évig fogok csomagolópapírt használni.

Az egész nap játszásból, evésből, nyüzsgésből állt, élveztük.

 Másnap mentünk Érdre, Botyika bátyámékhoz. Mivel ott is van három gyerkőc, így hasonló volt a forgatókönyv: Csengettyű, papírgyilok, ajándék, játék, evés, dumcsi. Ezt is nagyon élveztem.

Ebben az évben szerencsésen eljutottam Édus Unokanővéremhez is, ott végre volt egy kis nyugim is, amíg koccingattunk a pezsgővel...:) Ezek után még várt ránk egy nagycsaládi találkozó Nagynénémnél, ami ugyancsak jól sikerült. Kiosztottam a lányokkal készített közös-ajándékokat. Nagy sikere volt.... Itt mondanám el, hogy le a kalapot férjecském előtt, aki mindezt végcsinálta velünk és egy zokszó nem hagyta el a száját. Sőt! Mindenhol feltalálta magát és merem állítani, hogy jól érezte magát Ő is.

Na de nem sokáig örülhettünk családom tagjainak, mert már robogtunk is Zalaegerszeg felé, Anyósomékhoz. Röpke 2,5 óra múlva újabb fa, újabb ajándékok, még nagyobb zaba... Nem csoda hogy, az általában már 8-kor durmoló gyermekeim, 11-kor még sikongattak az ágyban, amiben ráadásul együtt aludhattak...

Kicsit sűrű volt a 25-e, de összességében nagyon élveztük.

Azt szeretném még itt megjegyezni, hogy szerintem a Karácsonyra is igaz az a mondás, hogy nem a cél a fontos, hanem az út ami oda vezet. Itt az „út” az advent volt, ami ebben az évben különösen jól sikerült: Majdnem minden nap gyertyát gyújtani, imádkozni, énekelni. (Utóbbi olyan jól megy már, hogy Borika is énekel!!!)A lányok minden nap leültek a nagyasztalhoz és ajándékokat, díszeket gyártottak. Én fejvesztve rohangáltam az ajándékok után – arra az esetre, ha Jézuska elfelejtene  meglepit hozni-. Maci is készült a maga módján: felújította a nagyszobát:). Ünnepi rendezvények az oviban, bölcsiben, munkahelyen (utóbbi kevésbé volt ünnepi, de annál inkább szórakoztató). Azt is nagyon élvezték a lányok, amikor a tóparton felépített jászolt látogattuk.

Szóval szép volt minden és alig várjuk a szilvesztert, amikor is –ha minden igaz- együtt fogok bulibuszozni a lányokkal!