Természetesen nem ez életem első
munkanapja, még csak nem is az első munkahelyem.
Sok céget megjártam mire eljutottam
ehhez a céghez. Ami, mind közül a legjobbnak bizonyult.
Mégis innen mentem szülni...
Most két gyermek és négy év
kihagyás után robog velem a vonat Pest felé és én meg kell hogy
mondjam félek.
Félek hogy olyan sok mindent
felejtettem, hogy nem fogom jól végezni a munkám.
Félek, hogy már nem lesz olyan nagy
poén bejárni- mert korábban az volt-, de hát a munkahelyek nem is
erről szólnak
Félek, hogy a lányaim mit szólnak
ahhoz, hogy mostantól Mama viszi őket heti háromszor az oviba ,
bölibe.
Az út hosszú, a munka nem egyszerű,
a fizu sem kiemelkedő én mégis megyek mert négy év után mennem
kell, én döntöttem így, az egy másik dolog, hogy visszavártak,
remélem jól döntöttek, döntöttem.
.
.
.
Lányaim túlélték, h Mama vitte Őket reggel oviba, bölibe.
Biztos hogy lesz ez még igy sem de most egy kicsit megnyugodtam
Több ilyen képet a főnökről... :D
VálaszTörlés