Ma jött el a napja, hogy az én 2 éves nagylányom először életében bent aludjon a bölcsödében.
Hozzáteszem, hogy amióta ide jár szobatiszta lett, egyre többet beszél és egyre önállóbb (utóbbinak nem mindig örülök).
Szóval a böli, minden korábbi berzenkedésem ellenére bevált. Bori nagyon szereti, a gondozónénik aranyosak, sok a program, kicsi a csoportlétszám (10 fő alatti), ez idáig rendben is lenne.
Délben beviszem az ágyneműt (Mini egeres), a plüst (Süsüs), a ronygyit (rongyis), minden készen áll a nagy tettre. Én be sem megyek a szobába, ugyanis Bori mindig azonnal elalszik, nem kell ott állni felette. Szóval én kint bőgök, Bori bent készülődik az elalváshoz.
Bibike a szomszéd épületben közben elkészül az ebéddel, érte is beugrok. Visszafelé lecsekkolom, hogy alszik e már a szentem. Az egyik gondozónéni int hogy nézzem meg. Benézek és azt kell látnom, hogy az összes gyermek alszik, egyedül az én "angyalkám" sasolgat ki a takaró alól. Csendben fekszik, zavarát csak az mutatja, hogy nem kérte a cumiját, csak a szeme látszik, de az éberen, huncutul villog. Andi néni szerint minden rendben lesz vele...
Szóval minden rendben lesz én most mégis haza viszem, ráérünk azzal a bentalvással holnap is....
(Ez is azt mutatja, hogy hogyan rontja el a szülő a nevelést, de hát az is az én dolgom- mármint a rontás, hogy felnőtt korában tudjon engem okolni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése