Szánkózás

A múlt héten lehullott az első , igazán nagy mennyiségű  hó Tatán! Annyi esett, hogy még az óvodából is szánkóval húztuk haza Bibikét. Hóembereket építettünk, hóangyalkát csináltunk, húztuk a lányokat a hóban , húzattuk kutyaszánon -Kyra nagy örömére..-és végre kijutottunk a Kálváriára is , Tata egyetlen valamirevaló szánkópályájára. Bibivel kettesben mentünk, mialatt Bori aludt. Szerintem Ő még kicsi lett volna ehhez. Bibike nagyon izgatott volt. Örült, hogy végre kettesben megyünk, „csak mi lányok”- nem mintha Bori fiú lenne… és persze várta a szánkózást is. Megígérte, hogy nem fog nyafogni és derekasan betartotta ígéretét. Majd másfél órán át csúsztunk lefelé és gyalogoltunk dombnak felfelé, de az én Nagylányom egy zokszó nélkül taposta a havat. Sőt egy idő után már egyedül csúszott és egyedül, minden segítség nélkül trappolt fel a dombon. Nagyon büszke vagyok rá.  És bár nem tudtunk többször menni, mert elolvadt a hó, megfogadtam, hogy ha még lesz alkalmunk mindenképpen kiviszem mert igazán jól szórakoztunk, ami be kell látni a kis gyerekekkel ritka. Mert az ember szereti őket, jó velük együtt lenni, de a programozás, mindig kissé feszültséggel teli a sok hiszti, nem tetszés, ellenkezés, túlpörgés miatt. Most azonban minden klappolt és igazán jól sikerült a „csajos nap”J

a kutyaszán

Borika és a hóembercsalád

Bibike közelről a szánkópályán

Az én Nagylányom egyedül húzza a szánkóját fel a dombon!