Bibi nagylányom 2 éves volt tavaly, Borika meg 1 amikor
elhatároztam, hogy a nyarat felkészüléssel fogom tölteni és novemberben indulok
a Budapesti Spar Maratonon. Mivel soha nem voltam pehelysúlyú ezért tudtam,
hogy nem elég növelnem az edzés számot és a távolságot, fogynom is ildomos lenne.
A futanet oldalán Monspart Sarolta (kedvenc:)) edzés programját terveztem
követni. Csakhogy közbeszólt egy „sérülés” Akkor még ismeretlen okokból
reggelente éles fájdalom jelentkezett a sarkamban, így képtelen voltam még a
kisebb távok teljesítésére is. Küzdöttem, de végül letettem a maratonról. Nyár
végére jöttem rá csak, hogy a „gumiklumpa” okozta a fájdalmat. Amikor is beköszöntött
a rossz idő és zárt cipőt kellett újra hordani pár hét alatt megszűntek a
fájdalmak.
Nagyon el voltam keseredve, de mint később kiderült nem is
baj, hogy nem abban az évben indultam ugyanis október ellenére 2011-ben
kánikula! volt a futás napján és sokan a verseny feladására kényszerültek.
Az egész telet végigfutkorásztam, Heti 4-5 alkalommal mentem
futni 30-60 percekre. Még a minusz 10 fokban sem tudtam rászánni magam, hogy
futópadra álljak. Tatán egyszerűen annyi szép helyen tud futni az ember, hogy
bűn lenne a falat vagy a tv-t bambulva, egy levegőtlen izzadságszagú teremben
helybenfutni...
Édesanyám és férjecském segítségével volt megoldva, hogy a
gyerkőcök mellett edzhessek. Ezúton is sok pussssz nekik ezért... is meg még
sok másért....
Végül is 2011-ben nem sikerült a maraton, de Párizsban azért
csak lefutottam egy felet..:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése