Novemberben kezdtem el újra dolgozni, 4 órában a régi
munkahelyemen és bár csak 3x megyek Pestre egy héten, így is nehéz, hogy nem én
keltem a csöppöket, hiszen amikor 6-kor kilépek az ajtón még mélyen durmolnak.
Hiányérzetemet azonban a megérkezésem nagymértékben
kárpótolja. Olyan ovációban részesülök minden alkalommal, mintha legalábbis egy
hétig lettem volna távol. A hatalmas örömöt azonban gyorsan felváltja egy
emberi alap tulajdonság, a kíváncsiság. Gyermekeim, főleg Borika, a puszik és
ölelések után azonnal a táskámat támadják meg, az iránt érdeklődve, hogy mit
hoztam nekik?
Csodák csodája mindig lapul valami fincsiség a táskában.
Azon is már elgondolkoztam, hogy nem is szerény személyemnek
szól a hatalmas boldogság, hanem a fent említett hordozó eszköznek. De bárhogy
is legyen menyei érzés ilyen hangulatra hazaérkezni.
Ilyenkor az ember hajlamos elfelejtkezni, a hisztikről,
veszekedésekről, álmatlan éjszakákról, betegségekről, aggodalmakról,
felelősségről. Ilyenkor csak kiélvezem, hogy van két gyönyörű, egészséges,
okos, kedves, szerető gyermekem. Jó nekemJ
És MacinakJ
és a NagymamánakJ
egy korábbi kép 2011 év elejéről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése