Korizás a Tavon

Ha már ennyire hideg van hát gondoltam kihasználjuk és korizunk egyet a tavon.

Vasárnap délelőtt mentem ki először a lányokkal még, amatőr módon, szánkó nélkül, de délután már szánkóval, korival és Apával felszerelkezve csúszkáltunk. Lányokat beöltöztettük, hogy csak a szemük látszódott ki és húztuk őket ahogy csak bírtuk. Bibike körbe szeretett volna siklani a tavon, de ehhez egy bátrabb anyuka is  szükségeltetik…. NA de ma, délután, ha nem fog esni a hó lehet hogy megpróbáljuk..

Persze próbáltak csúszkálni is a saját lábukon, nagyon cukik voltak

jégbalerínáim

szánkóval a jégen

hááát, nem mindig sikerül a kür...

Álarcok

Itt a február, itt a farsang. Bibike és Borika életükben először fognak közösségben jelmezben lenni. Hiszen bár eddig is rendeztünk itthon jelmezbálokat farsangkor, azt azért be kell látni, hogy a gyermekeim lelki fejlődésének nem biztos, hogy jót tesz ha az Apjukat, vagy nagybátyjukat női ruhábanJ látják (képet mellékelek).

Szóval már most készülődünk a farsangra és hétvégén csináltunk is pár maszkot. Az ötletek persze nem saját kútfőből vannak, hanem foglalkoztató könyvből, de magát az álarcokat a lányokkal, kemény munkával, saját két kezünkkel alkottuk.

Bibike az elefántlány

az én kis magán állatkertem

Borika majmocska

Lelila az arab démon (2011-es fotó)

ez az én nagy és okos Bátyám....

azért látszik hogy élvezik a bulit a fiúk..vagy lányok... vagy hmmmm

Szánkózás

A múlt héten lehullott az első , igazán nagy mennyiségű  hó Tatán! Annyi esett, hogy még az óvodából is szánkóval húztuk haza Bibikét. Hóembereket építettünk, hóangyalkát csináltunk, húztuk a lányokat a hóban , húzattuk kutyaszánon -Kyra nagy örömére..-és végre kijutottunk a Kálváriára is , Tata egyetlen valamirevaló szánkópályájára. Bibivel kettesben mentünk, mialatt Bori aludt. Szerintem Ő még kicsi lett volna ehhez. Bibike nagyon izgatott volt. Örült, hogy végre kettesben megyünk, „csak mi lányok”- nem mintha Bori fiú lenne… és persze várta a szánkózást is. Megígérte, hogy nem fog nyafogni és derekasan betartotta ígéretét. Majd másfél órán át csúsztunk lefelé és gyalogoltunk dombnak felfelé, de az én Nagylányom egy zokszó nélkül taposta a havat. Sőt egy idő után már egyedül csúszott és egyedül, minden segítség nélkül trappolt fel a dombon. Nagyon büszke vagyok rá.  És bár nem tudtunk többször menni, mert elolvadt a hó, megfogadtam, hogy ha még lesz alkalmunk mindenképpen kiviszem mert igazán jól szórakoztunk, ami be kell látni a kis gyerekekkel ritka. Mert az ember szereti őket, jó velük együtt lenni, de a programozás, mindig kissé feszültséggel teli a sok hiszti, nem tetszés, ellenkezés, túlpörgés miatt. Most azonban minden klappolt és igazán jól sikerült a „csajos nap”J

a kutyaszán

Borika és a hóembercsalád

Bibike közelről a szánkópályán

Az én Nagylányom egyedül húzza a szánkóját fel a dombon!

Madáretető

Nagyon rég óta szerettem volna egy madáretetőt a kertbe és most végre ez az „álmom” is megvalósult. Macika saját elmondása szerint „csak összedobta” az etetőt. Én soha nem tudnék csinálni ilyet, ő meg csak úgy összedobta…..NA mindegy nem vagyunk egyformák. Szóval elkészült a mestermű. Lányokkal belevágtunk még egy zöld filcet is a fűhatás miatt (meg hogy a lányok érezzék, hogy ők is csináltak vele valamit), megszórtuk magokkal és Macika kitette a terasz korlátjára. Ennek két napja és sajnos még egy madarat sem evett ide a fene..vagy az éhség. De nem adom fel akkor is megetetem azokat a nyavalyásokat….

Borikának is tetszik

a büszke Mester Úr

Maraton 3. rész

2012 nyarát végigfutkároztam, de tudtam, hogy ez nem elég felkészülés a maratoni táv teljesítésére, így szeptembertől már komolyabban követtem az edzéstervet. Kiléptem a komfort zónámból és olyan távokat csináltam meg heti szinten, amik igen csak igénybevettek fizikálisan és szellemileg is. Közben a gyerekeknek elkezdődött az ovi, bölcsöde, nekem meg a munkám… Szóval nem volt egyszerű, de végül is sikerült.

Az utolsó hetekben már a táplálkozásra is odafigyeltem, bár csak annyiban változtattam, hogy elhagytam az esti nagy zabákat és 18 órától semmit nem ettem. 2-3 kg le is olvadt rólam…

Olyan jó formába kerültem, hogy a tatai Őszi 14 km-es Tófutáson 3. helyet értem el. Nálam ez nagy eredménynek számít, ráadásul nagyon jó időm is lett.

Végül is eljött  október és vele együtt a Spar Maraton ideje is….

a lányok is beálltak velem a fotózáshoz

nem túl előnyös, de legalább célfotó

Maraton 2. rész

Bibi nagylányom 2 éves volt tavaly, Borika meg 1 amikor elhatároztam, hogy a nyarat felkészüléssel fogom tölteni és novemberben indulok a Budapesti Spar Maratonon. Mivel soha nem voltam pehelysúlyú ezért tudtam, hogy nem elég növelnem az edzés számot és a távolságot, fogynom is ildomos lenne. A futanet oldalán Monspart Sarolta (kedvenc:)) edzés programját terveztem követni. Csakhogy közbeszólt egy „sérülés” Akkor még ismeretlen okokból reggelente éles fájdalom jelentkezett a sarkamban, így képtelen voltam még a kisebb távok teljesítésére is. Küzdöttem, de végül letettem a maratonról. Nyár végére jöttem rá csak, hogy a „gumiklumpa” okozta a fájdalmat. Amikor is beköszöntött a rossz idő és zárt cipőt kellett újra hordani pár hét alatt megszűntek a fájdalmak.

Nagyon el voltam keseredve, de mint később kiderült nem is baj, hogy nem abban az évben indultam ugyanis október ellenére 2011-ben kánikula! volt a futás napján és sokan a verseny feladására kényszerültek.

Az egész telet végigfutkorásztam, Heti 4-5 alkalommal mentem futni 30-60 percekre. Még a minusz 10 fokban sem tudtam rászánni magam, hogy futópadra álljak. Tatán egyszerűen annyi szép helyen tud futni az ember, hogy bűn lenne a falat vagy a tv-t bambulva, egy levegőtlen izzadságszagú teremben helybenfutni...

Édesanyám és férjecském segítségével volt megoldva, hogy a gyerkőcök mellett edzhessek. Ezúton is sok pussssz nekik ezért... is meg még sok másért....

Végül is 2011-ben nem sikerült a maraton, de Párizsban azért csak lefutottam egy felet..:)

Bibike szülinapja

Hát eljött ez a nap is! A kislányom, vagyis a nagyobbik lányom 4 éves lett!

Hetek óta készültem a szülinapi partijára. Nagy a Család, sok a gyermek –szerencsére- így volt „pár” elintéznivalóm. Így sem jutott erőm, energiám a rágcsákon kívül mást kirakni a vendégek elé. Szerencsére Édusom kisegített egy óriási vajling  görögsalival, Edina sógornőm meg egy hatalmas  tál gyümölcssalival. Ezúton is köszönöm. Mivel tortát sütni nem tudok, így minden évben a közeli cukrázdából rendelem, amiről sajna kiderült, hogy csak 8-án nyit. Sebaj, van nekem egy Rita barátnőm, aki sütött egy mennyei tortát.

Szóval lassan minden összeállt a vendégek fogadására, Bibikém megüneplésére.

 Előző nap Éduska a három Angyalkájával már megérkeztek, sőt, Anyu hozta Érdről Zselykut és Dévust így tudtunk előbulizni. Az is szuper volt. Bibi az ajándékok egy részét előre megkapta, így is maradt elég.

Reggeltől állt a „bál”,  zsibongott a 7 gyerek és délután jött hozzájuk még egyszer ugyanennyi….

Én élveztem. Volt játék, éneklés, torta- és ajándékbontás, varázsbottal sötétben világítás, duma, zaj….

Sokan voltunk, de szerencsére hatalmas a ház, eloszlott a tömeg. Ezúton is köszönöm mindenkinek, hogy eljött és Bibikének kívánok BOLDOG 4. ESZTENDŐT

Édussal közösen "küzdöttünk" a gyerekekkel

kisebbik Tündérkénk

nagyobbik !4!éves Tündérkénk

volt pár torta, a kép bal sarkában látható Ritus műremeke:)

Haza érkezés

Novemberben kezdtem el újra dolgozni, 4 órában a régi munkahelyemen és bár csak 3x megyek Pestre egy héten, így is nehéz, hogy nem én keltem a csöppöket, hiszen amikor 6-kor kilépek az ajtón még mélyen durmolnak.

Hiányérzetemet azonban a megérkezésem nagymértékben kárpótolja. Olyan ovációban részesülök minden alkalommal, mintha legalábbis egy hétig lettem volna távol. A hatalmas örömöt azonban gyorsan felváltja egy emberi alap tulajdonság, a kíváncsiság. Gyermekeim, főleg Borika, a puszik és ölelések után azonnal a táskámat támadják meg, az iránt érdeklődve, hogy mit hoztam nekik?

Csodák csodája mindig lapul valami fincsiség a táskában.

Azon is már elgondolkoztam, hogy nem is szerény személyemnek szól a hatalmas boldogság, hanem a fent említett hordozó eszköznek. De bárhogy is legyen menyei érzés ilyen hangulatra hazaérkezni.

Ilyenkor az ember hajlamos elfelejtkezni, a hisztikről, veszekedésekről, álmatlan éjszakákról, betegségekről, aggodalmakról, felelősségről. Ilyenkor csak kiélvezem, hogy van két gyönyörű, egészséges, okos, kedves, szerető gyermekem. Jó nekemJ És MacinakJ és a NagymamánakJ

egy korábbi kép 2011 év elejéről

Szilveszteri buli

Tavaly síelni voltunk szilveszterkor és nagyon bántott, hogy az év utolsó napján távol voltunk a lányoktól. NA ebben az évben mindent bepótoltunk.

Ritus barátném Öreg-tó Éttermében volt rendezve a szilveszteri, élőzenés parti.  Mivel itt rendszeresen rendeznek bulikat már szinte hagyomány, hogy Tatabányáról és Tatáról, aki igényli, buli busz hozza a helyszínre.

A busz, egy szuper retro Ikarusz busz, jó helyszín a „bemelegítésre”. NA ide vittem a lányaimat és Anyut magammal. Itt aztán dudálhattuk, visítozhattuk, ami a csövön kifért. Hazaérve tüzijátékoztunk egyet. Nyitottunk egy gyerekpezsgőt , virslit ettünk és szuperül éreztük magunkat. Én talán egy kicsit szélesebben vigyorogtam a kelleténél. Ennek oka azok wellcome drinkek lehettek, amiket a felszálló emberekkel ittam…

No sebaj, letettük a lányokat, felfrissítettem a sminkem (maszkom) és már indultunk is a buliba. Mivel délelőtt angyal voltam így estére szarvaim nőttek és villásfarkam… Sportcipőben, szupermini szoknyában táncoltam végig az estét. Amikor éppen nem roptuk akkor meg ettük a menüt ami megjegyzem mennyei volt.

Sajna már nem vagyunk Macival a régiek, ráadásul reggel 7-től babázni kell, háromra már ágyba is bújtunk, de mindet összevetve szuper nap volt, tényleg élvezetes szilveszteri bulival.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK

sajnos nem túl jó a kép minőség...

Macika 

Rituci

Szilveszteri futás

Hogy kellőképp megünnepeljük a 2012-es év utolsó napját már délelőttre nagy terveink voltak.  Én futóversenyre készülődtem, Maci a Tatai Celőkék házi íjjászversnyére ( ahol megjegyzem 3. lett! )

Mivel a futásra jelmezben is lehetett menni , Anyu segítségével beöltöztettem a lányokat kisördögnek (nem kellett sok képzelet hozzáJ) magamat pedig angyalnak. NA ehhez már kellett fantázia, meg felkészülés… Férjecském engedélyével! Anyu felvarrta az esküvői ruhám alját hogy tudjak futni is – lévén futóversenyre készülődtem nem farsangra-, korábban vett szárnyaimmal, glóriámmal, az átalakított törtfehér, csipkés ruhában, Bátyókámtól kapott fehér garbóban, rózsaszín zokniban és a koszos edzőcipőmben pompásan mutattam.

Bepakoltam a vasvillás, szarvacskás, farkacskás, kifestett zsebsátánkáimat az utánfutóba és már rohantunk is a helyszínre, az Öreg-tóhoz, Anyu volt a felvezető biciklista világító, csilli-villi maszkban és bohócsapkában. Fújták a lányok a  trombitát és kiabáltuk a Boldog Új Évet.. volt sikerünkJ

Beugrottunk az ijjászversenyre is, ahol Taizs Gábor barátomtól, egy majdnem témábavágó ajándékot  kaptam. Lévén Ő, íjjász, török katona, favágó, házépítő, férj , Édesapa mellett mellékállásban gyertyakészítő is meglepetésem egy gyertya volt, amin egy seprűn tovaszálló boszorkány tetszeleg. Ezúton is köszönöm a nagyon találó ajándékot.

No de rohantunk tovább- szó szerint- és éppencsak odaértünk a versenyre. A távot lefutottam, bár a végére már 100 kg-nak érzetem a ruhám. Mivel díjazták a beöltözött futókat, így titkon reménykedtem. Tavaly előtt, ördögruhában, 2. lettem, ebben az évben a 3. helyet csíptem meg a lányokkal. Egy asztronauta és Lady Gaga előzött meg. Míg az előző szkafanderben, az utóbbi gumiklumpában futott, mindkettő előtt le a kalappal.

Tökéletes volt az idő. Sütött a nap, nem fújt a szél, jó volt a hangulat, Rita barátném , millió dolga ellenére is megjelent, hogy asszisztáljon hülyécske Csengikéjének…Pusssz Neki és Anyunak is a segítségért.

Így indult a szilveszter és még csak dél volt…

utánfutóba szorult zsebsátánok:)

kisördögöm

az 1. helyezettes asztronauta, a dilis angyallal

sztárfotó Tata város honlapjáról...:)

Érdemes megfigyelni Bori profi pózát amit egészen addig tartott, amíg a fotós kattingatott