Közös ajándék

Alapvetően nagyon szeretek ajándékozgatni. Mivel sokan vagyunk a "NAGY" Családban és anyagilag húzós lenne mindenkinek külön vásárolni ezért hosszú évek óta, példát véve Gyöngyi és Timi unokanővéreimről, saját magam készítem a meglepetéseket.

Ebben az évben egy kreatív könyvből néztem ki az alapelgondolást. Ami hiba volt, mert kézügyesség hiányában, eddig soha nem sikerült reprodukálnom az ötletkönyvek által bemutatott termékeket...

Általában a saját kútfős ötletek jobban sülnek el, mert olyankor nem akarok átlépni saját korlátaimon.
Most mégis, minden korábbi tapasztalatom ellenére megtettem és az eredmény alul látható. Szerencsére, mondhattam, hogy a lányaim csinálták java részt. Ami igaz is volt, mert Bibike vágta a köröket és Borikával együtt ragasztgatták a díszeket. Azonban a felelősség enyém volt és vállalom a következményeket...

eredeti tervek

megvalósult karácsonyfa, díszekkel, a törzsében marcipán golyócskák (a képen látható adventi koszorú csak a képet készítő dr Kovács Édua,zseniális montázsának köszönhető..:))

Karácsonyi pörgés

Ebben az évben, életemben először, 24-én reggel jöttek el az Angyalok és hoztak fát Jézuska születésnapja alkalmából.

Lányok teljesen be voltak zsongva, akkor hágott az izgalom a tetőfokára, amikor Csaniék is megérkeztek a két picurral. Amikor már azt hittem lebontjuk a felső szintet végre meghallottuk a csengettyűk hangját, lezúdultunk az emeletről és ott volt: Hatalmas csillogó-villogó, díszes karácsonyfa.

Persze a gyerekek nem sokat gyönyörködtek benne. Megrohanták az ajándékokat és elkezdődött a sokak által vitatott, szidott, általam sem túlságosan szeretett csomagolópapírok szaggatása, tépése. Elnézve gyermekeim izgatott arcát azonban azt kell mondjam, hogy még pár évig fogok csomagolópapírt használni.

Az egész nap játszásból, evésből, nyüzsgésből állt, élveztük.

 Másnap mentünk Érdre, Botyika bátyámékhoz. Mivel ott is van három gyerkőc, így hasonló volt a forgatókönyv: Csengettyű, papírgyilok, ajándék, játék, evés, dumcsi. Ezt is nagyon élveztem.

Ebben az évben szerencsésen eljutottam Édus Unokanővéremhez is, ott végre volt egy kis nyugim is, amíg koccingattunk a pezsgővel...:) Ezek után még várt ránk egy nagycsaládi találkozó Nagynénémnél, ami ugyancsak jól sikerült. Kiosztottam a lányokkal készített közös-ajándékokat. Nagy sikere volt.... Itt mondanám el, hogy le a kalapot férjecském előtt, aki mindezt végcsinálta velünk és egy zokszó nem hagyta el a száját. Sőt! Mindenhol feltalálta magát és merem állítani, hogy jól érezte magát Ő is.

Na de nem sokáig örülhettünk családom tagjainak, mert már robogtunk is Zalaegerszeg felé, Anyósomékhoz. Röpke 2,5 óra múlva újabb fa, újabb ajándékok, még nagyobb zaba... Nem csoda hogy, az általában már 8-kor durmoló gyermekeim, 11-kor még sikongattak az ágyban, amiben ráadásul együtt aludhattak...

Kicsit sűrű volt a 25-e, de összességében nagyon élveztük.

Azt szeretném még itt megjegyezni, hogy szerintem a Karácsonyra is igaz az a mondás, hogy nem a cél a fontos, hanem az út ami oda vezet. Itt az „út” az advent volt, ami ebben az évben különösen jól sikerült: Majdnem minden nap gyertyát gyújtani, imádkozni, énekelni. (Utóbbi olyan jól megy már, hogy Borika is énekel!!!)A lányok minden nap leültek a nagyasztalhoz és ajándékokat, díszeket gyártottak. Én fejvesztve rohangáltam az ajándékok után – arra az esetre, ha Jézuska elfelejtene  meglepit hozni-. Maci is készült a maga módján: felújította a nagyszobát:). Ünnepi rendezvények az oviban, bölcsiben, munkahelyen (utóbbi kevésbé volt ünnepi, de annál inkább szórakoztató). Azt is nagyon élvezték a lányok, amikor a tóparton felépített jászolt látogattuk.

Szóval szép volt minden és alig várjuk a szilvesztert, amikor is –ha minden igaz- együtt fogok bulibuszozni a lányokkal!

Keresztelő Karácsonykor

Csani Bátyókának két gyermeke van. Bodzika, a nagyobbik már 2 éves is elmúlt, Alma a kisebbik most lesz 1 éves, februárban. Neki volt a keresztelője Karácsony előtt, közvetlenül, 23-án. Ő általa duplán áldott volt a Karácsony, ráadásul így még a templomba is eljutottunk.

Edina sógornőm öccse lett felkérve Keresztapának, de mivel kiderült, hogy nincs megkeresztelve ezért én lettem a Keresztanyuci.

Én örömmel eleget tettem a felkérésnek és immáron négy keresztlányom is van!!!!

Ezúton is köszönöm a bizalmat és remélem mindig eleget tudok majd tenni feladatomnak. Hogy  mi is az az majd az évekkel elválik egyenlőre egy kicsivel több ajándékban tud megnyilvánulni:))

Adventi varázslat

Szeretem az adventi időszakot. Felkészülünk az Ünnepekre: Jézus születésnapjára, az Új Évre.

Ajándékokat készítünk, őrülten vásárolgatunk. Feldíszítjük a házat, mindenhol színes, villogó égők.

Az adventi naptáron Bibike szorgalmasan nyitogatja az ablakokat, naponta egyet. Minden este megkérdezni, hogy melyik szám következik, megkeresi, hogy reggel azonnal tudja nyitni. Borika már első nap majd' minden ablakot felfeszített és behabzsolta a csokikat, mialatt mi azt hittük, hogy édesdeden alszik, így ő lemarad a várakozás izgalmáról...

Szóval sok minden történik ebben a négy hétben nem utolsósorban az adventi koszorút minden este meggyújtjuk és imádkozunk, énekelgetünk együtt. Szép szokás és ha nem is minden nap sikerül leültetni a családot az asztal köré azért igyekszem.

Maci -a maga módján – részt vesz mindenben. Még a gyertyagyújtásnál is ott marad velünk. Elindítja a magnót a karácsonyi dalokkal ÉS! énekel a lányaival! Mi ez ha nem varázslat?. Az advent varázslata.

Lányok azt a részt szeretik a legjobban amikor elfújhatják a gyertyákat, vagy legalábbis leköpik....

Adventi jászol

Minden évben, az adventi időszakban az Öreg tónál , a Platán Étterem rendezésében, élő jászol és forró csoki várja a minimókusokat. Már december elsején siettem ki a tópartra a picurokkal és sajnos csalódnunk kellett mert nem volt felállítva a csacsis-birkás-Jézuska kombináció.

Már le mondtam róla, hogy lesz valami, amikor most vasárnap, egy röpke tókör futásnál, azt kell látnom, hogy végre kint van a jászol. Dupla sebességre kapcsoltam, hazaérve felpakoltuk a lányokat és már mentünk is.

Mivel már sötétben értünk ki, még nagyobb volt az izgalom. Volt forralt bor, csoki, állatetetés, zenehallgatás, Jézuska köszöntés.

Szerintem szuper családi program, én legalábbis nagyon élvezem :) és szó nélkül veszem meg az aranyárban mért nedüket, mert ha már hajlandó valaki ilyet megrendezni azt díjazni kell.

Karácsonyig ha csak tehetem viszem a lányokat, legalább még jobban hangulatba jövünk az ünnepekre.

az utcai ledes lámpák először jobban érdekelték a csöppöket, mint a jászol:)

végre eljutottunk a jászolig, felhőtlen az öröm...

a beépített lejátszó gombnyomásra elindítja az éneket, csajszik tátott szájjal figyelnek

Maraton 1. rész

Évekkel ezelőtt elhatároztam hogy lefutom a 42 km-es távot, pontosabban 42195 métert. Ez egy olyan etap, amit nem lehet csak úgy, minden előkészület nélkül, teljesíteni. Pontosabban lehet csak nem éri meg. A felkészületlenek igazán komoly sérüléseket is összeszedhetnek.

Kiskorom óta futok és ha nem is voltak az általános iskola óta kimagasló eredményeim, azért jónak számítottam még a főiskolán is. Azonban soha nem futottam 10-15 km-nél többet. Aztán Pestre költöztünk, ahol sok lehetőség nyílt szervezett körülmények között versenyezni. Egyre jobban elkapott a lendület. Végül elhatároztam, hogy lefutom a „vízválasztó” félmaratont. Erre egy novemberi, hideg téli napon került sor Siófokon, a Balaton partján. Hatalmas pelyhekben hullt a hó és jeges szél fújt. Egy szakaszon még a sárrá dagasztott talaj is nehezítette a futást, ahol -természetesen- estem egyet..., de ami végül is igazán számított az az volt, hogy teljesítettem minden komolyabb megerőltetés nélkül a távot. Boldog voltam és még többre vágytam.

Mivel a sport mellett az utazást is nagyon szeretem így összekötöttem a kettő „hobbimat”.

Sorra látogatjuk hol férjecskémmel, hol a lányokkal (Anyukám, Anyu barátnője Mari és a legjobb barátosném Rita) Európa fővárosait és mindenhol lefutom a 21 km-t. Egyszerűen akkorra időzítjük az utazást mikor az adott fővárosban megrendezésre kerül az éves félmaraton.

Első Prága volt, utána következett Brüsszel, Párizs, Bécs. Ez utóbbit egymagam futottam, le így még érdekesebb volt.

Persze közben nem felejtettem a fő célt a MARATONT, de ahhoz még sokat kellett edzenem...

Prága: "eredet" vizsgálat

Párizs

megint Párizs

Tatai tófutás , itt vannak az igazi nyereményeim:)

Mézeskalács készítés

Távolról sem vagyok egy konyhatündér, de minden évben egyszer megszáll a „karácsony szelleme” és veszettül nekiállok mézessütit gyártani. Mivel nem hiszem, hogy van ennél bonyolultabban, nehezebben elkészíthető sütemény ezért jól jön minden segítség, nekem van belőle kettő. Névszerint Lolka és Bolka, ja nem Bibi és Bori. Mint ahogy a képek is mutatják jelenlétük nem csak a képminőséget javítja, hanem a jó eredményt is elősegíti.

Adagolták a hozzávalókat, kevertek-kavartak, gyúrtak, nyújtottak, szaggattak, pakoltak, díszítettek és ETTEK. Ez utóbbit a legnagyobb előzékenységgel.

Röpke 5 órás munka után el is készült két nagy doboz süti, amit sikerült fél óra alatt 1.5-re redukálni. Sebaj „Anya majd süt újat”....

nagy odafigyelést igénylő precíz munkafolyamat

ÍME

most esszük vagy díszítjük??

egy kommandós akció az újabb adag süti megszerzéséért

Minden nehézség ellenére én nagyon élveztem. A  lányok tényleg nagyon ügyesek voltak:)

Mikulásfutás

Most már hagyomány, hogy Mikuláskor elmegyünk a város által rendezett Mikulásfutásra. Bibi két éve még babakocsiban ülve "versenyzett". Tavaly hóban, fagyban jégen csúszkálva tettük meg a majd 200 m távot.
Mára havat és sok minuszt ígértek, ebből az utóbbi jött csak be -de az nagyon....
A hideg ellenére sokan voltak, még az ovikorcsoportban is. Bibike kicsit megilletődött a tömegtől, és nem is akart futni. Végül mégis csak beállt a sorba, miután megtudta, hogy csak akkor kap csokit ha elindul a versenyen. Borika Apjával, Bibi velem teljesítette a 300! m távot. Nagyon büszkék vagyunk rájuk!
Én is indultam a felnőtt kategóriában. Annak nagyon örültem hogy kicsit később indítottak minket, mint az ifit, mert jól lesprinteltek volna minket a suhancok...
Végül harmadik lettem, bár az orrom lefagyott és a torkom is érzem...
Összességében jól éreztük magunkat, köszönjük Tata Város sport esemény szervezőinek (!Petibának  a külön szurkolásért:)). Találkozunk a szilveszteri futáson, de ott már -természetesen - jelmezben.

na mi lesz futunk?

bemelegítés a Cseketónál

Parti Van!!

Lányaimmal rendezünk néha apró összejöveteleket.

Nem túl nagy létszámút. Általában Borin, Bibin és rajtam kívül Macika, vagy Nagymama szokta magát képviselni.
Ezeken a teadélutánokon – minő meglepetés – teát és süteményt, esetleg mazsolát, almát szoktam felszolgálni. Az apró, törékeny! Hello Kitty-s csészékből iszogatjuk a nedüt, egymást kínálgatjuk a finomságokból.

Ez mindaddig tényleg mókás amíg nem vesznek össze a lányok azon hogy ki éppen a háziasszony, merthogy az adagolja a csészékbe a teát. No de amikor elfogy a türelem kezdődik a harc, repülnek a porcelánok, folyik a tea és én takaríthatok...

Ez sem rossz móka... hanem sza.....

Ha ezt látná a Mikulás...

"még egy kis teát?"

Mikulás napja

Végre eljött a Mikulás napja. Isten éltessen minden Miklóst!

A lányok mint ahogy tavaly is, ez évben is szépen kipucolták a kiscsizmáikat. És - miután már 3 hete azzal riogatom Őket, hogy ha rosszak lesznek csak virgácsot kapnak - teljes izgalomban lefeküdtek aludni. Reggelre csodák-csodája ott voltak a csomagok az ablakban.

Nagy volt az öröm és a csokievés. Boriska valahogy nem állhatja a csokifigurákat, ugyanis ha a közelébe kerül egy azonnal kibontja és leharapja a fejét...

Miután kiörömködtük magunkat, reggeliztünk és elindultunk a bölcsödébe - óvodába, ugyanis ott már várták a csöppöket a mikulásünnepségre. Jött is a Mikulás, hozott újabb csomagokat...

Aztán a délutáni alvás után átmentünk az unokatestvérekhez és hogy-hogy nem oda is eljött a Mikulás és további csomagokkal gondoskodott arról hogy mindkét gyermekek 100% -ig meg legyen győzve „jógyerek” státuszáról. És ha ezt az egészet logikusan átgondolják...ráfognak jönni, hogy továbbra is büntetlenül kiabálhatnak, verekedhetnek, rendetlenkedhetnek, mert hát a Mikulás bácsi hozott ajcsit, ergó Ők jók.....Na szóval mit sem sejtve megyünk haza és mit kell látni az ablakaikban, csaknem újabb csomagok?!! Kiderült, hogy reggel ( vagy délelőtt, vagy délután)elfelejtett odaadni pár meglepcsit, így estére is maradt egy kis bontogatni-, leharapnivaló...

Mindent egybevetve jól éreztük magunkat mindenhol. Köszönjük Miki a sok ajándékot, és már nagyon várjuk a Jézuska szülinapját

csizma tisztítás-csiszatolás-maszatolás

a csoki mellé egy kis gyümölcs is befér a pociba

annyira csajos póz, hogy meg kell zabálni

ilyen képet vágott Borika amikor a Mikulás belépett az ajtón

Csanika és a MÁV

Nagyobbik Bátyókám évek óta dolgozik a fent említett szervnél és mára már egy igazi „élharcossá” küzdötte ki-fel-le magát.

Mivel mindketten Tatán lakunk és Budapesten dolgozunk hetente háromszor van szerencsém vele utazni.

Tőle tudom hogy a MÁV nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy kényelmesebbé tegye számunkra az utazást. Így például sok vonaton babakocsi beállókat helyeztek el, lehajtható ülésekkel, amit nagyon praktikusnak találok.

Történtek azonban furcsa változtatások is.

Mivel nem szándékom leszólni semmi jónak szánt-gondolt újítást, ezért mindenki maga eldöntheti hogy mennyire praktikus kiszedni felnőtt ülést és helyére kisebb, magasabb, szűkebb „gyerekülést” elhelyezni. Én nem szívesen ültetném bele a csöppjeimet, mivel még egy valamirevaló karfába sem tud kapaszkodni...na mégiscsak megszóltam, de hát ez a véleményem...

Leszámítva ezt és a hasonló kisebb intézkedéseket én alapjába véve elégedett vagyok az utazási körülményeimmel. A vonatok sűrűn járnak, kényelmesek, a kalauzok normálisak.

Ráadásul volt lehetőségem választani a jegy-bérlet területen is . Történt ugyanis hogy eredetileg havi bérletet terveztem venni, ami mint kiderült 57 ezer Forint és hiába a cégem állja a 85%-t nagyon soknak tűnt, ahhoz képest hogy hetente csak 3x megyek fel Pestre. Naponta is vehetem a jegyet és így 38 ezer Ft, de macerás, ez sem lett volna az igazi. Végül a pénztáros javaslatára a MÁV Start csomagok közül választottam egy bérletet ami bár 150 ezer Ft -ba kerül, de fél évig korlátlanul utazhatok az országban vele. Meglepően gyorsan (na jó bevallom Bátyám segítségével) megkaptam a plasztik kártyát , amit remélem nem hagyok el, mert az húzós lenne...

Ez itt a reklám helye volt, de én tényleg örültem a lehetőségeknek.

Szóval vonatra fel:) Hajrá Csani:)

Csanika a  máv dolgozó

gyerekülés vs biztonság?!

Első "igazi" hó

„Végre” leesett az első - valamirevaló- hó Tatán. Hétfő reggelre mindent beterített a fehér csapadék.

Bibike egész addig teljes passzivitást mutatott és csak a feje búbja látszott ki a takaró alól, míg erre az időjárási fordulatra fel nem hívtam a figyelmét. Onnantól kezdve nem volt más téma mint, hogy mikor megyünk ki hóembert építeni!

Végül kijutottunk hógolyóztunk, építettünk hószörnyet ...szóval jól szórakoztunk. A hó elérte azt is amit én képtelen vagyok általában. A két lány szó nélkül sétált velem a jeges szélben, hóban hogy eljussunk a szél és kutyapisi-kaki védett hátsó kertbe, ahol az előbb említett tevékenységeket megejthettük.

Ez a mennyiség még a szánhúzásra nem volt elég, pedig tavaly az volt a sláger, no meg a hóangyalkázás, ez utóbbit szerencsére Bibike elfelejtette.

Bécs 2. rész

Ha már Bécs, akkor a Práter és persze az óriáskerék.

Nem először jártam a Práterben (és remélem nem is utoljára), de ez alkalommal sem sikerült felülni Bécs jelképére, a több mint 100 éves óriáskerékre. Nem mertük megkockáztatni, hogy valamelyik Zsebsátán a tetején dönt úgy hogy mégiscsak tériszonya van és ki akar szállni...

Szóval csak sétálgattunk és kipróbáltuk a hatalmas park jó néhány játszóterét.

Mivel két kisgyermek „jogos tulajdonosa” vagyok ezért az elmúlt pár évben volt szerencsém közelről megismerni jó néhány magyarországi játszótér belső felépítését. És mondhatom a park ingyenes játéki lepipálják a legtöbbet.

A fagypont körüli hőmérséklet ellenére a csöpp angyalkáink majd két órán keresztül visítozva rohangáltak egyik helyről a másikra.

Persze mi felnőttek sem akartunk kimaradni a tutiból. Volt kötéltáncolás, toronymászás miegymás..

Jó volt és a fagyásfoltoktól eltekintve minden nagyon „gromek „ volt:)

Bibike és a függőágy

Borika a "pörgentyűűűn"

ez szuper volt

Nagymama a kötéltáncos

Bécs

Végre eljutottunk Adventkor Bécsbe. Évek óta terveztem és most sikerült kivitelezni. Nagymama segítségével a lányok is jól bírták az utat.
Bécs belvárosa  zsúfolt, drága és GYÖNYÖRŰ.
Minden " kötelező" program megvolt: forralt bor, puncsok, forrócsoki, ringlispil a Rathaus előtt, Bratwurst vagy mi.. lényeg hogy valami kolbászos kaja...romantikázás kettesben...
Igaz egy kicsit melegebb lehetett volna...
Haza felé még Győrbe is beugrottunk mert azért a Baross utca ilyenkor a legszebb.
Itt is megvoltak a kötelezők:)
Végül 2 kilóval nehezebben, de élményekkel gazdagon és iszonyatosan fáradtan érkeztünk haza. Kezdődhet a hét....

1000 éves körhinta persze kihagyhatatlan volt