Végre méltó mód ünnepeltük meg eme neves napot. Mégpedig kivonultunk a természetbe és sütögettünk.
Az Öreg-tó partján van egy elkerített terület, korábbi lovarda, melyet a helyi egyesületek használhatnak, így az íjász klub a Tatai Celőkék is. Bár én nem vagyok tag azért még nem küldtek haza, Maci miatt megtűrtekJ
Lányaim hamar megtalálták a közös hangot a hasonló korú Vikivel, így nekünk szülőknek nem volt más dolgunk minthogy élvezzük a napsütést, a madárfüttyöt, miegymást…. „Csupán” öt alkalommal kellett hazaugranom, kalapért, újabb játékokért, Borika lefektetéséért… végül is biciklivel gyorsan fordultam és az edzésem is meglett..
Végeredmény: leégett bőr (még jó hogy egy hátnélküli pólót választottam , így mintás lett a hátam), pár csalán-, rovarcsípés, degeszre tömött has és egy újabb megállapítás, miszerint minden más anyuka rajtam kívül tud normális sütit, kenyeret miegymást sütni-főzni, ….megint alul maradtam. Még jó hogy a megfelelő önértékelésem miatt soha nem is kelnék –ilyen témában- versenyreJ
Egyéb iránt megirigyelve a férfiak karddal, szabjával, dárdával vívott küzdelmeit, amikkel íjászversenyeken szórakoztatják a nagyérdeműt, Viki anyukájával elkezdünk begyakorolni egy bot-küzdelmet. Remélem a Patarára összeáll, és ott megméretettetünk. –NA ennyire ráértünkJ
Bibike a virágot nem koszorúnak hanem háztetőnek!! szedte
harcostársnőm Móni
Borika kicsit befáradt, inkább hazavittem aludni (egyébként itt még csak eljátszotta hogy alszik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése