Művész teremkerékpár Bajon

Bajon az iskolában nagy hagyománya van a művész teremkerékpárnak.
Györgyi néni vezetésével már hosszú évek óta sok országos és nemzetközi versenyen vettek részt a baji csapat tagjai.
Most az én lányaim is ennek a gyönyörű sportnak a rejtelmeit igyekeznek elsajátítani.
Egyensúly, erőnlét, sok gyakorlás és nem utolsó sorban bátorság is kell a rendkívül nehéz gyakorlatokhoz.
A lányok nagyon szeretik és óráról órára ügyesebbek.
Bibike előbb kezdte, így Ő már elég veszélyes mutatványokat is tud, Borika is jól halad és meg a pálya széléről izgulhatok. Furcsa nekem ez a felállás, hiszen nem is olyan régen még Anyu állt az én helyemen és izgult értem...Erről ennyit, azért itt se rossz állni:)

Borika első próbálkozásai

Bibike a háttérben mérlegállásban a biciklin

Borika egykéz (a hátérben épp azt gyakorolják, hogy egy keréken, kéz nélkül, hátra felé, formációban hogyan mosolyogjanak:))

Bibike a bordásfalnál gyakorolja az egy kerékre állást

a lányok maguk pakolják, tisztítják, szerelik a bringákat, mármint az enyémek még nem de ez a terv:)

Borika: én nagy művész vagyok ám!

Borika kijelentése önmagáról nem megalapozatlan, hiszen ahogy a következő képsorozat is mutatja alkotói elképzeléseinek  nincsenek határai

A Művésznő alkotás közben

na erről ennyit:)

Hajvágás

Ez is, végre, megtörtént:)
Régen, kb 8 éves koromig Anyuék mindig tüsire vágatták a hajam. Mondanom sem kell utáltam.
Főleg, amikor a szomszéd srác -aki persze nagyon tetszett - fiúnak nézett... Amikor végre megnöveszthettem nagyon örültem.
Mindig szerettem a göndör hajam és bár évente 1-2 alkalommal kihúzattam a fodrásszal az is csak azért volt, hogy beletúrhassak anélkül, hogy elakadna az ujjam.
Azonban a szoros copfok és a két terhességem, a hajfestés, hidrogén stb nem szolgálták hajam egészségét, mely sajna hullani kezdett és immáron erőst megfogyatkozott.
Innen jött az ötlet, hogy mi lenne ha levágatnám és egy kicsit fellélegezhetnének a hajhagymák és fejbőrőm, na meg én is mert bevallom elég strapás nekem a futás és a Gyerekek mellett ápolni a göndör fürtöket, mely tevékenység, lássuk be, nem is mindig sikerült.
Régóta érlelődött bennem az elhatározás, amiben egyébként Maci 100% -ban támogatott.
A lányoknál megoszlottak a vélemények. Bori támogatott, Bibike ellenezte, de legalább már rám néz:)
Macika több lépcsőben nyírta a hajam, nézegettük, milyen frizura hogy állna, de végül letolta az egészet, hogy tényleg pihenjen a fejem.
Összefoglalva:
Nem bántam meg, ez nem egy hirtelen jött ötlet volt, nem fogadás volt, nincs semmi szervi bajom, tetves sem voltam, lelki válságom sincs, nem váltok nemet és nem váltottam politikai nézeteket sem...mármint ha lenne olyanom, akkor nem váltottam volna.
Továbbra is én vagyok Kovács-Pataki Csenge, kétgyermekes, katolikus, kicsit stiklis, de azért szerethető anyuka, feleség, hugica, Anyuci pici lánya, rokon, barát, kolléga, ismerős, ..kinek mi jutott belőlem.
Nem, én nem változtam, csak levágtam a hajam:)
..és hogy miért nem nyáron? a válaszom: CSAK:)

uccsó göndörös mosolyok

Maci belecsapott a lecs...akarom mondani a hajamba

Bibikének azért annyira nem tetszett, el is ment olvasni

Borika továbbra is lelkes rajongóm:)

Rituska meglátott, de hamar túltette magát a sokkon

Na ez lettem, szeretem:)

Baji bucsu

Ha búcsú akkor Bajon megáll az élet:) Még a tanítás is elmaradt és 10 órától 12-ig ingyenes volt minden játék!
Mondanom sem kell, hogy a lányok egyik gyomorforgatóról a másikig rohangáltak visítva. Egyébként már vagy egy hete más sem volt a téma, mint hogy mennyire várják a bucsut:)
Én csak az egyik borzalomra ültem fel, de az is elég volt, hogy egész nap kavarogjon a gyomrom. Lányok azonban bírták, ahogy mi is bírtuk régebben...úgy 20 évvel ezelőtt:)
Mindegy pár képet sikerült csinálnom a nagy rohanásban.

Bibike boldogon mutat ok-t én ugyanitt nem így mosolyogtam:(

rohanás a kövire

öröm

egyfolytában sutyorogtak , tervezgettek édesek voltak

Na ez véletlen volt..vagy mégsem?:)

Apa szemében látom magamat

Apuci Bibikével száguldozott

Bibike valahogyan bepréselte magát abba a kicsi fülkébe

lovaglás 

hát ez szerintem ez az arc nem a felhőtlen örömet mutatja

összebújva