Futás, végre

Történt ugyanis, hogy a beköltözés őrült időszakában egyszerűen nem volt időm elmenni futni. Hiába ragyogott hétágra  a napocska, Csengike inkább a házikójukat szépítette.. Na de most, hogy majdnem kész van minden (a majdnem kész állapot, gondolom állandó jelző lesz a házra és a telekre vonatkoztatva). Szóval Csengike felhúzta a nyúledzőcipőjét, pórázra kötötte kutyuliját és nyakába vette a hegyet:)
Először csak 20 percre terveztem a futást hiszen, már vagy egy hónapja nem futottam!! A hegy és a lelkesedés, na meg a Kyra magával ragadott. Végül 50 perc után először Kyra aztán én adtam fel és/vagy abba. Persze szigorúan a házig úgy csináltam mintha futnák..Kyra erre sem vette a fáradtságot.
No de a látvány...néha muszáj voltam fotózni milyen szuper helyen is lakok:)
Lássuk:

az első emelkedő után ez a kép fogadott, persze élőben szebb de így is elmegy

hiába értem egyre magasabbra a házak száma nem csökkent, engem meglepett, hogy milyen sok szép ház épült fel úttalan utakon

a szépséges őszi színeket a gép nem adja vissza

durva gyökeres fal

Kyruska beparfümözte magát, most így egy hét után is ott vana szar a nyakán..neki tetszik...

sajna a képen nem látszik de vagy egy millió varjú szállta meg a mezőt , jöttünkre egyszerre szálltak fel...kicsit beparáztam...hála Hitchcock bácsinak

Sweet Home!