A "felkészülésem" nem sikerült valami jól, ugyanis 2 hét, sérülésből adódó, kihagyás után pár napja, rövidtávokkal kezdtem el újra futkorászni és csak a hét elején futottam 10 km-t amit, okosan, nem nyújtottam le, így a combom lázadozott az újabb megterhelés ellen.
A munka után ugrottam a futószerkómba és a lemenő nap sugaraiban, szélcsendes időben, energiaszelettel betankolva, rövid bemelegítést követően, indultam neki a 3 tókörnek.
3 tókör, nem is hangzik rosszul... sajnos a lábam nem így gondolta. Nagy valószínűséggel az utóbbi időben kicsit szélesedett a lábfejem, így az eddig jól szolgáló, kényelmes futócipőmben a kelleténél jobban torlódtak össze az ujjaim. Ennek következménye alul látható, de csak erős idegzetűeknek!! de tényleg..
A 2. kör elején durrant ki a vízhólyag a nagylábujjamon, és amíg nem zsibbadt le a fájdalomtól az ujjam, enyhén szólva fájdalmas volt a futás.
Amint ezen túltettem magam, már csak a vízhiánnyal, a feszülő izmokkal, a kóvályogva sétálgató emberekkel kellett megküzdenem. De sikerült. 2 óra 5 perc alatt teljesítettem a távot.
Rita várt a "célban" energia-utánpótlással. Akkor még nem éreztem túl fáradtnak magam... nem úgy mint ma reggel... Fáj, feszül, szúr, mar..DE mindezek ellenére örülök, hogy szeretett városomban is lefutottam a félmaratont.
Íme pár fotó
3. kör befutó, öröm
nagy öröm
kicsit "szakmáztunk" Ritussal mert a közelünkben, cukin fürdő kutyust kezdtük el inkább fotózni:)
endomondo eredmény, nem túl jó minőségben
Csengike nyújt
Az Öreg-tó Club Hotel és Étterem képviseletében, köszönet az Étteremnek a tápláló reggelikért, ebédekért!!:)
itt még nagyon virgonc vagyok.
Az utolsó képet inkább ne nézd meg, HA
1. ha esztek
2. rossz a gyomrotok3. vagy egyszerűen nem akartok csúnyát látni
.
.
..
.
.
.
.
.
.
..
.
.
.
.
.
.
.
.
.
így néz ki most a nagylábujjam, a sötétebb részen volt a másik ujjam beleépülve...
