Felújítás

Eljutottunk végre oda, hogy a tetőteret tudjuk "csinálni".
A lányoknak szeretnénk itt egy kis magánbirodalmat kialakítani, remélem nyár végére elkészül. Bibike már nagyon nem bír magával. Igényli már nagyon a saját szobát, de tuti hogy még sokáig együtt fognak fent is aludni:)

 Gyönyörű fentről a kilátás, kár hogy ezen a képen nem azt fotóztam:)

 

Szigetelés elkezdve, ha minden igaz a héten le is lesz végre zárva! KIRÁLY

Így állunk most:)

Korizás

A tatai műjégre megpróbálunk minden héten minimum egyszer eljutni, íme a csajszikról videó, képek
Bibike már nagyon ügyesen tolja, Boriska még kicsit bizonytalan, de már Ő is önállóan siklik a jégen

Varró szakkör

Eddig csak Bibikét érdekelte a varrás, most már Boriska is becsatlakozott. Sajnos a tudásom eléggé véges ezen a területen és mindaz a csekélység amit tudok lassan átadásra is kerül. Talán még majd a hímzésben tudok nekik segíteni. Remélem majd még arról is posztolhatok, hogy együtt hímzünk:)
Most megpróbálom a videót feltölteni, hátha sikerül

Régi időkre emlékszel-e még?

Ma -vagy tegnap?..(éjfél után jár az idő) visszaolvastam a régi bejegyzéseimet a blogon. Azt  látom, hogy amikor elkezdtem írni ezt az elektronikus naplót, nem "csak " élményeket írtam le, hanem érzéseket is.
Érdekes... A konkrét élmények, egy utazás, buli, sütögetés a lányokkal jobban megmaradnak az ember fejében, mint az érzések amik akkor értek. Én mégis "csak" beszámolok mostanában a történésekről. Pedig milyen jó olvasni arról, hogy  2012-ben  mennyire izgultam az első munkanapomon újra az Igus-nál. Vagy hogy mennyire fáradt voltam egy-egy "egyszerű" hétköznap végén.
Hát nem sok minden változott.
Csajszik csacsognak és csevegnek.. csak most már nem az oviban és böliben hanem mindketten az iskolában. Kyra ugyanúgy sokat ugat (most is:)) Időközben lett cicánk (szerencsére Ő nem nyávog esténként..jajj jut eszembe ki is kell engednem a nyári konyhából..) Szóval változások?!Maci még mindig kint dolgozik külföldön én meg még mindig iszonyat fáradt, mondhatni leélt vagyok esténként. Aggódok az egészségünk miatt, sokat mozgok és aggódva figyelem kilóim alakulását...
De mégis. Vannak változások: Bajra költöztünk,a saját házunkban lakunk, a saját cégünkön (is) munkálkodunk.A lányok egyre nagyobbak, önálló gondolatokkal, érzésekkel, tettekkel. ..én meg úgy érzem egyre kevesebb a gondolatom és egyre több a gondom..na nem mindig.
Régi idők...emlékek
Hát amikor Anyuval sok-sok évvel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy milyen lesz ha lesz Gyermekem én azt mondtam, hogy inkább csak fiút szeretnék, mert félek, hogy féltékeny leszek a lányomra.
Na ez (még) nem áll fent, nem vagyok féltékeny Rájuk, sem a fiatalságukra, sem a szépségükre, élénk képzeletükre, lelkesedésükre. Nem, Rájuk nem vagyok féltékeny. De elnézve a régi -régi fotókat és itt már több 10 évről beszélünk, akkor azt kell mondjam esz a sárga irigység, mégpedig fiatal önmagam iránt. Persze 20 év múlva (ha megélem by Anyu) a mostani 38 ! évem bakfitty lesz, de most nagyon úgy érzem, hogy TE JÓSZAGÚ ATYA ÚR ISTEN... mi lett velem? Mi lett belőlem? Nem mintha konkrét elképzeléseim lettek volna 10 évesen bármiről, de akkor is!!!
Szóval igen, emlékszem a régi időkre és azon vagyok nap mind nap, hogy azokból a régi érzésekből átmenekítsek a jelenbe. Ezért számomra a mai napig a legszebb bók nem az hogy "egész jól tartod magad"...anyám...hanem " Csengi, te semmit nem változtál!" vagy talán még az a mondat is melengeti szívemet, hogy "Csenge mikor nősz már fel?!) Remélem soha! Mindig ez a válaszom és remélem 20 év múlva is lesz aki ezt megkérdezi tőlem és akkor is tiszta szívvel fogom válaszolni: Remélem soha!
Úgyhogy megvan a napi feladatom, és az nem az edzés (azt úgy is lenyomom), hanem hogy minden nap megéljem a CSODÁT, a VARÁZSLATOT. Ha ez így lesz akkor rendben lesz minden. Sem az őszülő hajam, sem a felszaladó kilók, sem a ráncok nem fognak zavarni, csak a hülyeség maradjon  (és nem alzheimer, vagy parkinson.. formájában.. )..na meg a Családom!
Úgyhogy kalandra, kihívásokra fel!!
I